|
A 30 km-t baráti társasággal és jó
kedvel tettük meg. A megemlékező helyeken mécseseket gyújtottunk. A rendezők
minden állomáson elmesélték az adott helyre és személyekre vonatkozó háborús
emlékeket.
A közel 80 fős hagyományőrző
egyesületeket nézve büszke voltam az egységre, mely a Vitézi Rendet, a Vitézi
Rend Katonai Rendvédelmi Tagozatát és a Csongrád Megyei Törzskapitányságot
képviselte. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Bereczki Diánának, vitéz
Bereczky János őrmesternek, vitéz Moldován József és vitéz Oláh Szabolcs nemzetes
uraknak, valamint Téren Dávid bajtársamnak, hogy megfelelő tisztelettel és
magatartással tették meg ezt a hosszú utat.
vitéz Keresztes Sándor
kat. rend. hadnagy
vitezirend.com
|
Ki volt vitéz Vastagh György ezredes?
Szabadkán
született 1896-ban. A hadapródiskolát befejezve 1915-ben zászlósként került ki
a frontra. Még abban az évben előléptették hadnaggyá, 1917-ben pedig
főhadnaggyá. Az első világháború ideje alatt háromszor kapta meg a
"Legfelsőbb dicsérő elismerés" (Signum Laudis) kitüntetést.
1941-ben már
alezredessé léptették elő és kinevezték az 1. gépkocsizó zászlóalj
parancsnokává. A Don-kanyarba az az 1. Páncéloshadosztályhoz sorolt 1.
gépkocsizó lövészdandárral került ki 1942 nyarán. A hídfőcsatákban kitűnt
példamutató személyes bátorságával. A keleti hadszíntéren kapta meg a II.
osztályú német vaskeresztet és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon
a kardokkal.
A nagy
szovjet áttörés idején itthon tartózkodott szabadságon. 1943-ban előléptették
ezredessé, majd 1944 őszén ezredével újra a frontra vezényelték. Ezrede
szeptembertől folyamatosan harcban állt az Arad-Temesvár felől előretörő 2.
Ukrán Front egységeivel. Szeptember 13-án csapataival visszafoglalta Aradot.
Legsúlyosabb harcait szeptember 30. és október 9-e között vívta.
Október 9-én
kitört alakulatával a szentesi hídfőből, és visszafoglalta az orosz
páncélosoktól körülzárt Tisza-hidat. Ezzel az akcióval lehetővé tette sok száz
honvéd számára a kimenekülést a körülzárt hídfőből. A vállalkozás közben az
ezredes a tüzérségi tűztől súlyosan megsebesült, Kecskemétre vitték a
csapatkórházba, de az orvosi beavatkozás ellenére másnap belehalt sérüléseibe.
Katonai tiszteletadással temették el Budapesten (családja közbenjárására
1968-ban az igazi otthonában, Balatonalmádiban, a Szent Imre Plébániatemplom
sírkertjében helyezték végső nyugalomra). A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet
post mortem kapta meg a honvédség 13. tagjaként. Rendkívüli emberi
tulajdonságai miatt beosztottjai példaképüknek tekintették, és megtiszteltetésnek
vették, hogy alatta szolgálhattak. Katonái a harctéren az ő nyugalmából,
biztonságából és személyes bátorságából merítettek erőt. |
|
