|
|
Vitézek az Úz-völgyi megemlékezésen |
|
|
 Úz Völgye – mint a nemzet zarándokhelye, ebben az esztendőben is augusztus 26-án helyet adott az egykori frontharcosoknak, az akkori tizenéves levente katonáknak, a mai kilencvenkedő „vitézeknek”, hogy együtt a családtagjaikkal, a hagyományőrzőkkel, nemzettársakkal az Anyaországból, Felvidékről, Kárpátaljáról a megemlékezésre, a viszontlátás lehetőségére, emlékezni és tisztelegni, ott az Úz pataka mellett ahol újabb száz név nélküli, csupán nemzeti szalaggal átkötött fakereszt jelent meg, s melettük jobbján és balján kopjafák növekednek az Aklos és Magyarós tetők között zárta völgyben.
|
Összefogásról adtak bizonylatot a jelen lévő vitézek, együtt imádkozva, énekelve, megemlítve Wass Albertet, idézve Kölcseyt, de nem csak szóban egyesülve, hanem tetteikben is. Ott is itthon voltunk, hiszen a székely ember a megmaradásról már bizonyított. Isten éltesse a magyarokat, Isten nyugtassa a hősi halottainkat ott Úz Völgye temetőjében vagy máshol a nagyvilágban. v. Kelemen Tibor v. Kovács Ildikó
|
|
|
|
|
|
|
|
|
