Közös összefogás eredményeként, a Vitézi
Rend Vas- Zala- Veszprém vármegyei tagjainak adományaként 16 laptopot adhattunk
át a Técsői Magyar Tannyelvű Bentlakásos Református Líceumnak. Negyedik alkalommal gyűjtöttünk az Iskolának, mert valljuk Reményik Sándor
nemzetünk egyik legnagyobb költője talán leghíresebb verse refrénjét, melyet
pont 100 évvel ezelőtt, 1925-ben írt Kolozsvárott. A magyar líra kiemelkedő
képviselője e versben a versszakok végén az alábbi refrént írta:
„Ne
hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát.”

Ez a két sor azóta is örökbecsű minden
magyar számára. Ez a száz évvel ezelőtt jajkiáltásként elhangzott felhívásban a
határon kívül rekedt magyarság számára a legfontosabb két dologra utal! A
templomra, és az iskolára. Jelen esetben az Iskoláról van szó, a magyar
iskoláról egy szórvány vidéken!
Az adományt v. l. Kovács Jenő, Vas–Zala
Vármegyei Törzskapitányság törzskapitánya és v. Kohár Kolos, Fejér–Veszprém
Vármegyei Törzskapitányság székkapitánya adták át Imszticsei Gabriella Igazgató
asszonynak. Látjuk, hogy az iskola folyamatosan szépül és fejlődik. Saját
szemünkkel győződhettünk meg róla, hogy adományunk jó helyre került. Az iskola
megtekintése során megrendítő volt mikor levezettek bennünk az iskola óvóhelyére.
Rendkívüli hatással volt rám az ott töltött utolsó éjszakán légiriadó hangjára
ébredni.

Háromnapos utunk során érintettünk több
Kárpátaljai települést is köztük: Beregszász, Huszt, Visk, Taracköz,
Aknaszlatina, Gyertyánliget, ahol tiszteletünket tettük és meglátogattuk a helyi
magyarok mellett a települések templomait, temetőit, emlékműveit. Nagyszőlősön
a vármegyeházában megvan még a magyar iskola, és áll előtte a 44-ben elrejtett,
majd 91-ben rejtekhelyéről elővett Perényi mellszobor is. A városok túlnyomó
részében bazalt kockás utakon jártunk melyeket még 80 évvel ezelőtt mi hagytunk
ott. Jó munkát végeztek annak idején a magyar útkaparók.
Fancsikán, az egykor színmagyar falu
református parókiáján, illetve templomában nyári táborba csöppentünk. Öröm volt
hallani a kicsik ajkáról a magyar szót, és egész Kárpátaljára jellemző, hogy a
ruszin gyermekek is ott vannak a magyar táborokban. A most nagyszámban
betelepülő ukránok még csendben vannak, meglátjuk, hogy alakul ez pár év múlva!

Gyertyánliget gyönyörűen gondozott
katolikus templomában jelenleg is magyarul szól a szentmise, és magyar óvoda is
működik a községben. Ez egy zsákfalú, Mária Terézia idejében vaskohó nyílt itt,
ami „persze” 91 óta már nem működik. A keresztkönyvben az első itt született
gyermek adatait 1784-ben vezették fel, mely könyvet 1944-ig rendben írtak!
Aztán más idők jöttek.
Hazafelé látogatást tettünk a vármegye
egykori székhelyén, Máramarosszigeten, ahol a Református Gyülekezeti Ház három
önálló kiállítást is őriz: egyházközösség története, Szabó Aurél könyvtár,
Prielle Kornélia emlékszoba. Köszönjük vendéglátóinknak a szíves fogadtatást! Ezeknek
a csodálatos embereknek köszönhetően, akik nap, mint nap ápolják magyarságukat és
tesznek is érte! Úgy látjuk, hogy van még magyar jövő!
Köszönet a Vas- Zala- Veszprém vármegyei vitézek
önzetlen felajánlásukért! Köszönet v. l. Kovács Jenő Törzskapitány úrnak a
szervezésért és az útért!

vitéz
Bödőcs Tímea hadnagy
vitezirend.com |