Az 1921. augusztus 2-án Korondon született Tófalvi Mózes a magyar hadseregbe 1942. október 6-án vonult be a Kolozsvár melletti Szászfenesre a rádiósokhoz. Nagybátyja Tófalvi János (1899-1968) orvos-alezredes volt a Marosvásárhelyen lévő hadapród iskolában. Kiképzése után ide helyezték át Tófalvi Mózest is. Zászlós lett volna, de 1944 tavaszán a hadapród iskolából ő lett az az egyetlen egy -minden kötelező előírásnak megfelelő katona-, akit kiválasztottak mint szakaszvezetőt Horthy Miklós kormányzó testőrségébe.
Felvitték Budapestre és igen nehéz díszmenetkiképző a Budai-vár Testőrségében, a Lovardában rádiós szolgálatot teljesített, 1944. október 16-ig, a kormányzó lemondásáig.
A legénység testőrségének díszmenetkiképzője a Vérmezőn zajlott, ami igen nehéz testtartást követelt, sok izomlázat okozott.
Tófalvi Mózes a kormányzóval minden reggel 7 órakor találkozott, mert Horthy minden reggel lovagolt egy órányit. A legelső találkozása alkalmával felugrott, hogy jelentkezzen, de a kormányzó így szólt rá:"Te ne szökdöss senkinek, végezd a szolgálatot!"
Egy ezredes segített Horthynak a lovaglásnál a lovaglóruha fel- és levetésénél, s a kívánt lovat lovat elő- és visszavezette. A felülésnél az ezredes segített Horthynak a lábát a kengyelbe tenni, de a kormányzó nem engedte, kivette a lábát a kengyelből, megfordult, s az ezredesnek ezt mondta:"Mikor nem tudok felülni, nem fogok lovagolni."
1944. október 16-án a kormányzó lemondatásakor a testőrség felvette a harcot a németekkel, akik közül néhányan meghaltak az összetűzésben. Ezért a testőrség számára kilátásba helyezték a megtizedelést. Szerencséjükre Szügyi Zoltán vezérőrnagy, Budapest akkori főparancsnoka megmentette a testőrséget. "Itt van a legénység színe java. Nem engedem az ítélet végrehajtását." A lemondatás előtt még a koronamentők kíséretébe is felírták, ahonnan végül lemaradt.
A volt testőrséget beosztották a Szent László hadosztályba. Következett a visszavonulás Pápára, ahol újra harcba vetették, s alig menekültek meg néhányan. Egy marosvásárhelyi ezredessel és két orvossal szökést próbáltak, de ez nem sikerült, így orosz hadifogságba került a Hont megyei Kicsinden. Jászberényből Focsani-ba irányították. Útközben találkozott a korondi Venczel Péterrel és a háromszéki János Lajossal, akitől kapott egy papír-gyufásdobozt, ezt szétbontotta, hogy egy rövid üzenetet írjon rá szüleinek. A segesvári állomáson áthaladó vonaton kidobta rövid üzenetét, ami így szólt:"Kedves szüleim! Szomorú állapot, fogságban vagyok lehetséges, amire megkapják már Oroszországban leszek. Venczel Péterrel vagyok. Isten velük, csókolom. Mózes. Segesvár 1944. XII. 27." És csodák csodájára! Egy becsületes valaki eljuttatta Tófalvi Mózes szüleinek a kis papírfecnit.
1945 januárjában kivitték Oroszországba egy Donyec medencei szénbányába, a 129/3 sz. lágerbe. Itt dolgozott 1948. november 30-ig. Ekkor került haza, és nemsokára családot alapított.
Forrás: Szőcs Lajos: Udvarhelyi Híradó kalendárium 2001
vitezirend.com