Örömmel gyűltünk
össze 2025. október 18-án az őszi állománygyűlésünkre. A nyári gyűlés sikerén
felbuzdulva ezt is a szabadban tartottuk, piknikezéssel, hogy ezzel a közösségi
összetartozásunkat még inkább ápoljuk.
Hála Istennek, az
„égiek” is ránk tekintettek, mert jó időt kaptunk: az őszi napsütés nem engedte
kihűlni hazafias szívünket. Az öröm mellé egy kis szomorúság is vegyült, mert
viszonylag sokan jelentettek beteget, s így nem tudtak eljönni. Ám akik megtették,
bizonyára nem bánták meg!

Már maga a gyülekezés
is jó hangulatban telt. Közvetlen és baráti beszélgetések alakultak ki, bár ez
nem lehet szokatlan, mert nagyrészt már közelebbről ismerjük egymást. Akivel
pedig nem (ilyen is volt), vagy ritkábban találkozunk, jó volt megismerkedni,
beszélgetni. Végül is rendtársak vagyunk a Vitézi Rendben! Nos, ennek
elmélyítését, ápolását, továbbvitelét szolgálta a rendezvényünk.
Az első, hivatalos
részben a székkapitányi beszámolót hallgathatták meg a jelenlévők, melynek
keretében elhangzott, hogy a legutóbbi állománygyűlésünk óta tizenkét olyan
esemény történt, amelyen a Székkapitányságunk vitézei képviselték a Rendet.
Ezeket felsorolva interaktívvá vált a beszámoló. Az egyes eseményeken részt
vevők élményszerűbben tudtak hozzászólni. Valóban büszkék lehetünk arra, hogy
nemcsak az ünnepségeken való koszorúzásokkal, hanem a hagyományőrző
tevékenységünkkel, hazafias programokkal s nem utolsó sorban a karitatív
munkánkkal – bár erőnkhöz mérten – de aktívan tudunk munkálkodni.

A beszámoló után a
jövőbe tekintettünk, s arról folyt az eszmecsere, hogyan tudnánk még
hatékonyabban működni, egyrészt tényleges segítségnyújtással, másrészt
kapcsolatok kiépítésével és ápolásával. Mint sok más helyen, nálunk is probléma
a nem kellő aktivitás – a gyűléseken való részvétellel is –, amely persze
nagyrészt tagjaink idős korának köszönhető. Éppen ezért buzdítottuk egymást,
hogy amennyire lehet, igyekezzünk olyan személyeket bevonni a Redbe, akik
megfelelő szellemmel rendelkeznek ehhez. Természetesen a tagdíjak rendezésére
is elhangzott a felszólítás.
Beszéltünk még az
év végéig soron következő programjainkról, különösen a téli állománygyűlésről,
melynek időpontját is igyekeztünk rögzíteni. Külön örömet jelentett, hogy a kis
kadétunkat, Bokrosi Biankát is üdvözölhettük, aki most volt először gyűlésen,
de már előtte is bizonyította aktivitását. Jutalmul kapott egy szép
emlékkönyvet.

A piknikezés is jó
hangulatú volt. Köszönjük a sok finomságot a lapcsánkát (lepcsánkát, tócsnit –
ki hogy ismeri), a fasírtot, a nyúlhúst, a finom süteményeket, még tortát is.
Italok is bőségesen álltak rendelkezésre. Nem maradhat ki a köszönetből a sok
segítő kéz, az asszonyok gondoskodó tevékenysége, amivel még szebbé vált a
napunk. Nagy köszönet jár vitéz Paróczai László rendtársunknak, aki a helyszínt
(a kisvárdai horgásztavát), annak minden logisztikájával biztosította
számunkra.
A „bonum et
jucundum” zsoltáridézettel indítottuk és zártuk az állománygyűlésünket (Zsolt
132,1). Mert amellett, hogy hivatalosan eleget tettünk a kötelezettségünknek,
átélhettük azt, hogy „milyen jó és kellemes testvéri – itt rendtársi –
közösségben együtt lenni”. – Folytatjuk télen!

Prof. Dr. vitéz Ivancsó István Székkapitány
vitezirend.com |