A 2026-os megemlékezésen elhangzott a nagy figyelmeztetés: nincs semmilyen magyar érdek, ami amellett szólna, hogy belépjünk a szomszédunkban dúló háborúba. Vitéz Dalmay Árpád rendtársunk felidézte, hogy 1992-ben került fel a homlokzatra az első emléktábla, majd 2013-ban egy újabbat helyeztek el tisztelegve a Magyar Királyi II. Rákóczi Ferenc 12. Honvéd Gyalogezred katonái előtt. Honvédjeinket Nyíregyházán ugyanis ezen a téren búcsúztatták 1942. október 13-án, innen indultak a Don-kanyar poklába.

Román István vármegyei főispán a II. világháborút és a doni tragédiát a legsúlyosabb veszteségnek nevezte. Amire mi csak emlékezünk, azt szüléink, dédszüleink megélték. Szavaihoz kapcsolódva Baracsí Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke hozzátette: nemcsak emlékezni kell, hanem emlékeztetni is! Dr. Vinnai Győző történész, országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy mi, míg mozdulunk, itt leszünk, és emlékezni fogunk azokra a magyar honvédekre, nyíregyházi katonákra, akik ott a Don-kanyarban hősiesen helytálltak. A 2. magyar hadsereg tragédiája pedig azt üzeni nekünk, hogy ki kell maradni, a háború veszélyéből is, és nem szabad belépni a háborúba!

A koszorúzásba a Vitézi Rend Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Törzskapitánysága is bekapcsolódott, így tisztelegve a doni magyar hősök előtt.

Prof. Dr. vitéz Ivancsó István
székkapitány

vitezirend.com