|
A 2026-os megemlékezésen
elhangzott a nagy figyelmeztetés: nincs semmilyen magyar érdek, ami amellett
szólna, hogy belépjünk a szomszédunkban dúló háborúba. Vitéz Dalmay Árpád
rendtársunk felidézte, hogy 1992-ben került fel a homlokzatra az első
emléktábla, majd 2013-ban egy újabbat helyeztek el tisztelegve a Magyar Királyi
II. Rákóczi Ferenc 12. Honvéd Gyalogezred katonái előtt. Honvédjeinket
Nyíregyházán ugyanis ezen a téren búcsúztatták 1942. október 13-án, innen
indultak a Don-kanyar poklába.

Román István vármegyei főispán a II.
világháborút és a doni tragédiát a legsúlyosabb veszteségnek nevezte. Amire mi
csak emlékezünk, azt szüléink, dédszüleink megélték. Szavaihoz kapcsolódva
Baracsí Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke hozzátette: nemcsak emlékezni
kell, hanem emlékeztetni is! Dr. Vinnai Győző történész, országgyűlési
képviselő arról beszélt, hogy mi, míg mozdulunk, itt leszünk, és emlékezni
fogunk azokra a magyar honvédekre, nyíregyházi katonákra, akik ott a
Don-kanyarban hősiesen helytálltak. A 2. magyar hadsereg tragédiája pedig azt
üzeni nekünk, hogy ki kell maradni, a háború veszélyéből is, és nem szabad
belépni a háborúba!
A
koszorúzásba a Vitézi Rend Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Törzskapitánysága
is bekapcsolódott, így tisztelegve a doni magyar hősök előtt.

Prof. Dr. vitéz Ivancsó István székkapitány
vitezirend.com |