|
2025. január 12-én
a nagyigmándi Szent Mihály római katolikus templomban a 82 évvel ezelőtti, 1943
januári Doni áttörés eseményeire emlékeztünk.
Először v. Bukta
József úr köszöntötte az emlékezőket a Vitézi Rend Komárom-Esztergom Vármegye
Törzskapitánysága, és Nagyigmánd Nagyközség Önkormányzata nevében, majd a
Himnusz eléneklése után Dr. Füles Zoltán úr Nagyigmánd Nagyközség jegyzője
mondott emlékbeszédet:
„Szomorú
kötelességünk a mai napon megemlékezni a 2. Magyar Királyi Honvéd Hadseregnek a
Don folyónál történt harcairól és pusztulásáról. Szomorú, mert a frontra
vezényelt csapatokból több mint 120 ezren haltak meg, tűntek el az ütközetben
vagy sebesültek meg. Egy a magyarnál jóval nagyobb nemzet számára is súlyos
lett volna egy ilyen megsemmisítő vereség, de nekünk 82 év távlatából is több mint
vereség, nemzeti tragédia. Kötelességünk megemlékezni azokról, akik életükkel,
testi vagy lelki egészségükkel áldoztak a Magyar Haza oltárán, teljesítve
honvéd esküben vállalt kötelességüket.”
Dr. Füles Zoltán úr
Miután a Kárpátia
együttes Csendes a Don című dalának soraiból idézett, így folytatta:
„A Második Magyar
Hadsereg valós történetét mindig is körül lengte valami bizarr titokzatosság. A
II. Világháború alatt érthető okokból nem verték nagydobra a valódi veszteséget
emberben és haditechnikában, sőt Jány Gusztáv hadsereg parancsnok magyarországi
fogadtatása és németországi kitüntetése olyan képzetet kelthetett a
tájékozatlan emberben, mintha győztes csata után lennénk. A háború utáni
kommunista rendszerben pedig az áldozatokból bűnbakokat próbáltak kreálni, akik
megérdemelték sorsukat, mivel rátámadtak az akkori szóhasználat szerint a
„testvéri Szovjetunióra”….Ahhoz, hogy a történelem ködébe vesző eseményeket
tisztábban lássuk, tartózkodnunk kell az említett szélsőségektől…..1942. május
20-án még nem gondolta vitéz Jány Gusztáv altábornagy, a 2. Magyar Hadsereg
parancsnoka, hogy mi vár itt rá és hadseregére, amikor leszállt a vonatról
Kurszk városában.
- A hadsereg, a
német, olasz, román hadsereggel és a 4. német páncélos hadsereggel egyetemben,
a Maximilian von Weichs vezérezredes parancsnoksága alá tartozó „B”
hadseregcsoport alárendeltségébe került….
- Már a korai,
nyári harcok során kiütköztek a magyar hadsereg korszerűtlenségéből adódó
hátrányok. A nem megfelelő páncélos erők és a tüzérség lassúsága miatt a
gyalogságot kellett bevetni, ami indokolatlanul nagy emberveszteséggel járt.
Különösen fájó volt a páncélos erők gyengesége és a hatékony páncéltörő lövegek
hiánya. Ezt példázza a 37 mm-es páncéltörő ágyú, aminek lövedéke a szovjet
közepes és nehéz harckocsik páncélzatáról lepattant anélkül, hogy kárt okozott
volna. A tüzérek csak „kopogtatónak” nevezték.
vitéz Bukta József nemzetes úr
1942 szeptemberére
a 2. Magyar Hadsereg erejét és önbizalmát vesztve, rendezkedett be a Don
partjának védelmére…. Magyarország a Trianoni Békeszerződés katonai
rendelkezései miatt nem rendelkezhetett megfelelő minőségű fegyverzettel, és az
1938-as győri programban meghirdetett haderő fejlesztés az ország anyagi
lehetőségei miatt lassan haladt. Ilyen körülmények között köszöntött be az
orosz tél, az 1943-as esztendő, majd a januári szovjet támadás….Oldal irányú
védelemre nem volt berendezkedve a magyar hadsereg a Donnál, ez hozzájárult
ahhoz, hogy a magyar arcvonal gyorsan összeomlott.
…Az utókor a 2.
Magyar Hadsereg katonáinak és parancsnokainak szemére vetette, hogy mit
kerestek Magyarországtól 2000 km-re, idegen hatalmak háborújában? A kérdezők
elfelejtették, hogy a katona parancsot teljesít, nem moralizál. A döntést, hogy
akkor és ott kell szolgálatot teljesíteniük nem önként hozták meg, hanem a Magyar
Királyság politikai vezetése. Ha valamiféle választ keresünk erre a kérdésre,
arra éppen Jány altábornagy 30-as számú hadsereg parancsában találhatunk
választ az alábbiak szerint:
„Aki eddig nem
értette meg, hogy miért szállt a hadsereg harcba messze túl a Kárpátokon, azt a
sok száz kilométeres út felvilágosíthatta. Romba dőlt városok, földdel
egyenlővé tett falvak, odukban, pincékben megbújva nyomorgó lakósok intenek,
hogy milyen sors vár hazánkra, ha a háború véres ekéje az otthonunkon szántana
végig. Nem hiszem, hogy egy is legyen közöttünk, ki ilyen sorsot kívánna
anyjának, feleségének, gyerekének.
...Zárszóként, a
2. Magyar Királyi Honvéd Hadsereg katonái által tanúsított hősies helytállás
elismeréseként ismét azt idézem, akinek a tények ismeretében meg kellett
változtatnia véleményét és utolsó 1943. április 4-én kelt hadparancsában maga
rehabilitálja valamennyi katonáját:
"Az eddig
beérkezett harcjelentésekből és egyéb adatokból megállapítom, hogy a 2. Magyar
Hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig
a Don-parton keményen állta a harcot, sőt a hadsereg egyes csapattestei és
ennél magasabb kötelékei olyan ragyogó fegyvertényekkel tűntek ki, melyek a
régi magyar katonai hírnévhez mindenben méltóak, és felveszik a versenyt
bármely hadsereg kimagasló fegyvertényeivel."
Köszönet azoknak,
akik nem engedik, hogy feledésbe merüljön nemzetünk történelmének e még mindig
vitatott epizódja, és együtt tegyünk azért, hogy elfoglalja az őt megillető
helyet a nemzet emlékezetében.
Dicsőség a 2.
Magyar Királyi Honvédhadsereg hőseinek!
Dr. Füles Zoltán úr emlékbeszéde után a
Nagyigmándi Református Kórus következett. Először a Fenn a Don kanyarban
kezdetű éneket, /melyet drága felmenőink hagyatékából sikerült megmenteni, és
újra életre hívni/ majd Vándor Gyula Csend van bennem című szerzeményét adták
elő Sugárné Damó Márta tiszteletes asszony vezényletével.
Ezután v. Bukta
József úr először a nagyigmándi áldozatokkal kapcsolatos ismereteit osztotta
meg az emlékezőkkel, és a következőket mondta:
A 2. Magyar
Hadseregben nagyigmándi honvédek is szolgáltak, akik hősi halált haltak. 82 éve
már kevesen élnek, akik még név szerint emlékeznek rájuk, de azért néhány
nagyigmándi hősnek sikerült a nevét felkutatnom. Ők: Babarczi Ferenc, Hajdú
József, Halász János, Hérics György, Mellen Vince, Németh Sándor, Orbán József
és Vörös János.”
A hősök lelki
üdvéért a nagyigmándi egyházak nevében Sugár Tamás református tiszteletes úr és
Milus Ferenc plébános úr mondtak imát.
Az ima után pedig
v. Bukta József köszönetnyilvánítása következett, mely során Nagyigmánd
Nagyközség Önkormányzatának, az egyházak vezetőinek, és a Református Kórusnak,
Kavanagh Ágnesnek az orgonán való közreműködéséért, Vargáné Mihelik Evelinnek,
Mihelik Zsombornak, segítségükért és szolgálatukért, valamint minden
jelenlévőnek és résztvevőnek, akik megtisztelték a rendezvényt.
A megemlékezés a
Boldogasszony Anyánk kezdetű egyházi népének eléneklésével zárult a templomban,
majd az emlékezők felkeresték a II. világháborús emlékművet, ahol elhelyezték a
megemlékezés virágait.
vitéz Nagy Miklós
törzskapitány
vitezirend.com |
