Kedves barátaim! Tisztelettel köszöntöm a kiállításra meghívott vendégeinket: vitéz Nagy Miklós úr Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei Törzskapitányt Hegedűs Pál Kisbér helytörténész díszpolgár Kisbér városának, egyben hiteles emlékezője az eseményeknek Sinkovicz Zoltán Kisbér város polgármestere Dr. Udvardi Erzsébet Kisbér város volt polgármestere A mai emlékező kiállításom címe „1956 Kisbér emlékezés és főhajtás” Emlékezés a 60 évvel ezelőtt történt Kisbéri eseményekre, mely ma joggal nevezhető egy kulturált, vér nélküli, csendes, emberséges tömeg megmozdulásnak itt kis hazánkban. 1956 őszén, Magyarországon. Emlékezzünk!  Igen  emlékezzünk  ma  az  emlékezők  tollaiból. Emlékezzünk, akik ma már nem lehetnek velünk, egyben köszöntjük azokat, akik ma is képviselik 1956 tartalmát, világhírmondó jelentőségét. Köszöntjük Hegedűs Pál Kisbér város díszpolgárát, helytörténészét és élő  egykori  szemtanút,  aki  ma  is  könnyes  szemekkel emlékezik településünk sorsdöntő eseményeiről. Emlékezzünk az itt bemutatott életutakra, akik később megszenvedték szabad gondolataik felelősségét. Emlékezzünk   Pilbauer   László   néptanítóra,   aki   nélkül   a   csendes emlékezés helyett, dermedten talán ma sírkeresztek között állhatnánk. Fakász Tibor nemzetőr parancsnokra, kinek hagyatéka ma az 1956-os kisbéri események dokumentumai. Főhajtás:  mint  kiállításom  címe  is,  mindazok  előtt,  akik  a magyar történelemben  mertek  újat,  jobbat,  szebbet  álmodni,  és  tettükért  a legdrágábbal, az életükkel fizettek. Köszönöm a figyelmet. 
  
 
   
    Legyen szabadság! 
  
  
  
  
    
 
    
 
    
 
    Láncaink zörögnek az ismeretlen ködben 
  
  
  
  
    
 
    Ismeretlen ez a köd, mely ránk nehezedve, 
  
  
  
  
    
 
    Fullasztva, béklyózva, szétzúzza a magyar szívet! 
  
  
  
    
 
    
 
    
 
    Szétzúzza a lelket, testet! 
  
  
  
    
 
    Bilincsbe szorítja a kezet. 
  
  
  
  
    
 
    Bilincsbe szorítja a kezet, vasrudakat, kardokat, 
  
  
  
    
 
    Szuronyokat rendelve az emberek kezébe. 
  
  
  
  
    
 
    
 
    
 
    Fénylik a csillag felettünk! 
  
  
  
  
    
 
    Fénylő sugarait messziről velünk tiszteltetik. 
  
  
  
  
    
 
    Katonák jöttek idegen földről, 
  
  
  
  
    
 
    Megparancsolták, hogy csillagukat szeressük! 
  
  
  
  
    
 
    
 
    
 
    Verejtékünk, ha folyik az izzó, lángoló, parázsló 
  
  
  
    
 
    Vastömegben.Lelkünket már kilehelve, parancsukra 
  
  
  
    
 
    Hatalmas vasszörnyeteg tankokat éjt-nappal 
  
  
  
    
 
    Átölelve kovácsoltuk össze. 
  
  
  
    
 
    
 
    
 
    A magyarok istenit megtanulva, sírva, bőgve, könyörögve. 
  
  
    
 
    Parancsukra lépve, lélegezve. Egy idegen eszmét átélve. 
  
  
    
 
    Izmaink véresen szétszakadva, kaparjuk, tűrjük 
  
  
  
  
    
 
    Az anyaföldet, mintha abban keresnénk 
  
  
  
  
    
 
    Megszolgált jövőnket. 
  
  
  
  
    
 
    
 
    
 
    A csillag fénye, mely ránk világít 
  
  
  
  
    
 
    Lélegzetünket visszafojtva, magunkban úgy fohászkodunk. 
  
  
    
 
    Magunk sem tudjuk már, vajon Istent, vagy embert várunk. 
  
  
    
 
    De elegünk van már a kiszolgáltatottságból! 
  
  
  
  
    
 
    
 
    
 
    Fogd a vasat magyar! 
  
  
  
  
    
 
    Törd a csillag fényét 
  
  
  
  
    
 
    Taposd el ez idegen hatalom minden jelképét. 
  
  
  
  
    
 
    Folyton pirosló véred a feltüzelt vastömegben, 
  
  
    
 
    Kardjaiddal szúrd át, aki feltartóztat Téged! 
  
  
  
  
    
 
    
 
    
 
    Legyen szabadság! 
  
  
  
  
    
 
    A szabadságnak magyar neve, magyar címere! 
  
  
  
  
    
 
    A szabad embereknek már ne vérezzen a szíve! 
  
  
  
  
    
 
    Magyar zászló, magyar Isten lebegjen 
  
  
  
  
    
 
    Magyarország szent szívében! 
  
  
  
  
    
 
    
 
    
 
    Kisbér, 2008. 
  
  
  
  
    
 
    vitéz Békási Imre