   
A megjelent nemzetes hölgyeket, urakat és honfitársakat vitéz Fülöp Jenő törzskapitány üdvözölte: közös emlékezésre,  gyertyagyújtásra , koszorú elhelyezésre  kérve a megjelenteket. A Közösen elmondott „Magyar Hiszekegy” –t a törzskapitány megemlékező beszéde követte az alábbiak szerint.
  
  
  
Idézet a megemlékező gondolatokból:
  
„Nem mindennapi élet volt az övéké! Oly korban éltek, olyan csatákban vettek részt, olyan fogolytáborokat éltek túl, amikor a megpróbáltatás, a bátorság, a bajtársiasság és a hősies helytállás az életben maradást jelentette!
  
Azt gondolom, hogy valamennyiünknek van kikre, büszkén emlékeznie!Szinte minden magyar családnak van az I. és a II. világháborús harctereken küzdött katonája, hősi halottja, a frontról szerencsésen hazatért ükapja, dédapja, nagyapja, vagy testvére egyaránt.Gyerekként valamennyien nagy izgalommal hallgattuk a szerencsésen hazatért katonák beszámolóit, emlékeit, saját-  és bajtársaik tetteiről, hőstetteiről, akik közül sokan a legdrágábbat, az életüket adták hazájukért,  értünk!Csodáltuk, hogy nekünk milyen hős felmenőink voltak, vannak! Ezért a családjukban, környezetükben nagy, őszinte  tisztelet övezte  és övezi emléküket ma is. Méltán történt vitézzé avatásuk a két világháború közötti időszakban!
  
Mi, vitéz elődeink nyomdokaiba lépve legtöbben  várományosként lettünk vitézzé avatva. Nem mindenki lehetett vitéz, csak az, aki egyéniségével, példás magaviseletével, életvitelével, tetteivel megfelelt a Rend szigorú követelményeinek, illetve aki arra érdemesnek találtatott! Ma vitéznek lenni annyit jelent, hogy:-  Bízunk Istenben. -  Szeretjük Hazánkat és legjobb tudásunkkal teszünk érte, tiszteljük elődeinket, hagyományainkat.  -  Kiállunk Családunkért és magyarságunkért! 
  
  
  
 
Méltán történt továbbá az elmúlt évben vitéz elődeink számára   e szép elkészült    Kopjafa és emléktáblák ünnepélyes felavatása is, ahol halott vitézeinkre így mindenkor méltóképpen emlékezni tudunk.További célunk az emléktáblákon a  nevek bővítése, hisz Győr és környékének vitézei többen voltak.  Sok hozzátartozó  nem kérte még vitéz felmenői nevének emléktáblára történő feliratozását.   Legyünk büszkék katona elődeinkre!”
  
Az emlékezés gyertyagyújtással, koszorú elhelyezéssel,  a halott vitézek lelki üdvéért közösen mondott „Miatyánk” imával zárult.
  |