A hazát védő
hősökre emlékeztünk több napos Erdélyi túránk állomásain, ahol a
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vitézi Rendet képviselő Stier Annamária
hagyományőrző alezredes asszony és Szűcs István hagyományőrző alezredes,
valamint barátaik, ismerőseik vettek részt.
|
|
Tusnádfürdő. Még
csak néhány hete ünnepeltek a helyi diákok és az itt lakók a Tusnádfürdői Turul
szobornál, mi már csak a lecsupaszított, virágoktól, koszorúktól megtisztított,
gondozatlan emlékművet találtuk, igen elhanyagolt környezetben. Főhajtással
tisztelegtünk a honvédő hősöket méltatva. (Legközelebb nem csak koszorúval,
hanem az emlékmű megtisztításához kellő eszközökkel jövünk.)
Nyergestető. A
következő emlékhely, amelyet emléktúránk második helyszíneként felkerestünk, a
Hargita megyei Nyergestető, mely számtalan győztesen megvívott csatánk
helyszíne, ahol a betörni igyekvő ellent mindig sikeresen verték vissza
honvédeink. Ez a hágó a Háromszéki és a Csíki medencét köti össze a
Csíki-havasok, valamint a Torjai hegység között 895 méter magasságban.
Irodalomból a „székely Thermopüla”-ként ismert legemlékezetesebb csatában ezer
hős hazafi verte vissza az osztrák-orosz túlerőt, megvédve a szorost és a haza
becsületét! Az utókor az út mellett felállított emlékművel szemben történelmi
kopjafás emlékhelyet alakított ki, mely jól tükrözi a Kárpát-medencében élő
magyarok töretlen összetartását, hazafias érzületét, mely egyben példamutatás a
későbbi generációknak!
Az Úzvölgyi
katonai temető. 1916-ban Románia hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának. Az
első harcokat a közelben állomásozó, határainkat védő gyaloghadosztály egyetlen
százada vívta meg. A terep, a szűk Úzvölgye sok áldozattal járó, súlyos harcok
helyszíne volt, ráadásul a románok jelentős orosz támogatással harcoltak. A
temető az ekkor, itt elesett honvédek nyughelye. Jóval később ugyanitt, a
Sóvető patak szikláiból emlékhelyet készítettek a II. világháborúban elesett
magyar hősi halottak emlékére is.
Az ide vezető út
Csinód felől hosszú, járművekkel is nehezen járható. A hatóságnak nem célja, hogy az ide indulók
könnyen célba érjenek. Bennünket, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vitézi Rend
tagjait és barátainkat azonban nem tántorítanak el az akadályok! A Kárpátokon
átkelve, Bákó megyén át, az Ezeréves határnál, Gyimesbükkön át értünk vissza a
magyarok lakta Erdélybe. Az út porát az idén szokatlanul bő vizű Tatros
folyóban mostuk le magunkról.
vitéz Szűcs István
h.ő. ezredes
vitezirend.com |
