|
A Vitézi Rend
Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Törzskapitányságának vitézei évek óta a
templomi közösség tagjaival együtt vesznek részt a rendezvényen. A tűzgyújtást
megelőzi a magyar Himnusz közös eléneklése. Aztán fellobbantjuk a lángot. A tűz
táplálására - előzetesen - mindenkitől egy darab fát vagy gallyat kértünk.
Ezzel kifejezzük a saját összetartozásunkat is: nem vásárolt vagy máshonnan
kapott fát használunk, hanem azt, amit mi magunk hoztunk.
A székkapitány
által tartott emlékbeszédben elhangzott, hogy célunk nemcsak az emlékezés,
hanem az imádság is, amire igen nagy szüksége van ma is a nemzetünknek.
Emellett persze emlékezünk is. Felidézzük, hogy milyen igazságtalan volt
országunk megcsonkítása, milyen nagy veszteségeket kellett elszenvednünk,
aminek még ma is érezzük a hátrányát. Ugyanakkor előre is tekintünk, mert a
nemzeti összetartozásunkat is kifejezzük: bárhol éljenek a nagyvilágon magyar
testvéreink, összetartozunk.
A beszéd után több
emlékezés hangzott el arról, hogy kinek hová nyúlnak a gyökerei a megcsonkított
hazán túl: Erdély, Felvidék, Kárpátalja... Együtt örültünk annak, hogy sok
rokon és hozzátartozó mennyire őrzi a magyarságát akár a tengeren túl, vagy
éppen Ausztráliában is!
A megemlékezésen
vendégünk volt Baracsi Endre, a Vármegyei Közgyűlés alelnöke, aki egy másik
megemlékezésről érkezett hozzánk. Tartalmas történelmi és irodalmi
gondolataival gazdagította rendezvényünket.
Az ünnepséget a
Szózat és Székely himnusz közös eléneklésével zártuk.
Köszönet a
rendtársaknak és a templomi közösségnek az aktív részvételért.
Prof. Dr. vitéz Ivancsó István
székkapitány
vitezirend.com |
