A Vitézi Rend Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Törzskapitányságának vitézei évek óta a templomi közösség tagjaival együtt vesznek részt a rendezvényen. A tűzgyújtást megelőzi a magyar Himnusz közös eléneklése. Aztán fellobbantjuk a lángot. A tűz táplálására - előzetesen - mindenkitől egy darab fát vagy gallyat kértünk. Ezzel kifejezzük a saját összetartozásunkat is: nem vásárolt vagy máshonnan kapott fát használunk, hanem azt, amit mi magunk hoztunk.

A székkapitány által tartott emlékbeszédben elhangzott, hogy célunk nemcsak az emlékezés, hanem az imádság is, amire igen nagy szüksége van ma is a nemzetünknek. Emellett persze emlékezünk is. Felidézzük, hogy milyen igazságtalan volt országunk megcsonkítása, milyen nagy veszteségeket kellett elszenvednünk, aminek még ma is érezzük a hátrányát. Ugyanakkor előre is tekintünk, mert a nemzeti összetartozásunkat is kifejezzük: bárhol éljenek a nagyvilágon magyar testvéreink, összetartozunk.

A beszéd után több emlékezés hangzott el arról, hogy kinek hová nyúlnak a gyökerei a megcsonkított hazán túl: Erdély, Felvidék, Kárpátalja... Együtt örültünk annak, hogy sok rokon és hozzátartozó mennyire őrzi a magyarságát akár a tengeren túl, vagy éppen Ausztráliában is!

A megemlékezésen vendégünk volt Baracsi Endre, a Vármegyei Közgyűlés alelnöke, aki egy másik megemlékezésről érkezett hozzánk. Tartalmas történelmi és irodalmi gondolataival gazdagította rendezvényünket.

Az ünnepséget a Szózat és Székely himnusz közös eléneklésével zártuk.

Köszönet a rendtársaknak és a templomi közösségnek az aktív részvételért.

Prof. Dr. vitéz Ivancsó István
székkapitány

vitezirend.com