|
VITÉZI REND
|
|
 |
|
TÁBORILELKÉSZ HÍREI
|
|
|
|
ESEMÉNYNAPTÁR
|
|
|
H |
K |
Sz |
Cs |
P |
Sz |
V |
|
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
|
7
|
|
8
|
9
|
10
|
11
|
12
|
13
|
14
|
|
15
|
16
|
17
|
18
|
19
|
20
|
21
|
|
22
|
23
|
24
|
25
|
26
|
27
|
28
|
|
29
|
30
|
|
|
|
|
|
|
|
|
KERESÉS
|
|
|
|
|
HÍRLEVÉL
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
Az ő életáldozatuk nélkül sokunk meg sem születhetett volna |
|
|
Sajnálatosan nem eléggé köztudott, hogy a november 4-i nemzeti gyásznap
egyben a hősi halált halt katonaorvosok emléknapja is. A Budapesti Törzs
három tagja (L’ Aune Judit, Süttő Mihály és e sorok írója) 2019-ben úgy
gondolta, hogy ezen a méltatlan helyzeten változtatni kell.
|
A gondolatot tett követte, s elhelyezték Rendünk koszorúját az Üllői úti Klinikáknál található emlékművön. Most, Rendünk alapításának centenáriumi évében, már több rendtársunk tisztelgett főhajtással déd- és nagyapáink, apáink megmentőinek emléke előtt. Személyes jelenlétével fejezte ki tiszteletét e hősök előtt vitéz Csűry Csaba, a Budapesti Törzs törzskapitánya.
Hogy miért fontos és illő ez a megemlékezés? Gondoljunk bele, jóllehet az emlékmű a Nagyháború során életüket áldozó katonaorvosok, ápolók és szanitécek előtt kívánt tisztelegni, már avatása idején a II. világháború frontján elesettekre is emlékeztetett.
Az ő életáldozatuk nélkül sokunk meg sem születhetett volna, vajon hányan gondolnak ma erre? A nagy háború az emberi elme oly kiváló technikai újdonságainak tömeges alkalmazásával adott szárnyakat a hadiiparnak, mint a géppuska, s a tüzérségi fegyverek addig soha nem látott dús arzenálja, a harcigáz és lángszóró, a páncélosok megjelenése. A légierő még csak születik. A lövészárokban az ellenség mozsarainak (az aknavetők őse) gránátja gyilkol. És a szuronyrohamok… Mindenki rohan és üvölt, az ellenség tüzérsége pedig szórja a gránátokat. Ezek, mint hirtelen nyíló, robbanó virág terítik halálos repeszeiket, a levegőben srapnel süvít és kattog a géppuska. Aki túléli, nem tud számot adni, mi történt roham közben. Írók, haditudósítók „visszaemlékezései” valójában a művészi képzelet szülöttei. Hogyan is lehetne emlékezni, mint reccsen az emberi testbe szúrt szurony vasa alatt a borda? Bajtársak halálsikolya, sebesültek üvöltése miként szűrődik át az ellenség pergőtüzének pokoli zenéjén? S ott vannak, ott kell legyenek a szanitécek. Ők fegyver nélkül harcolnak mások életéért. Mikor lefújják a rohamot, ők nem pihenhetnek, a senki földjéről menteni kell a sebesülteket. Ekkor, a még létező lovagiasságnak köszönhetően, a harctér csendjét inkább csak nyöszörgő emberi fohászok és segélykiáltások törik meg. Nincs persze mindig így, s ha elcsattan egy mesterlövész fegyvere, bajtársa mellé bukik, ki menteni akarta.
A II. világháború tovább „iparosította” a hadviselést. A lovagiasság kivételszámba megy. A magyar katona egyedülállóan kiemelkedő kivétel. Emberségét a legnagyobb megpróbáltatások idején is megőrzi. Élete nem csak a fronton, de a partizántámadások miatt a megszállt területeken is állandó veszélyben van. Bőven omlik a drága magyar vér. Az egészségügyi szolgálat menti, akit lehet. Édesapám is nekik köszönheti, mint oly sokan, hogy túlélte a doni harcokat.
Ma, ez az Emlékmű már 1956-os szabadságharcunkban életüket áldozó orvosok és mentősök emléke előtt is tisztelegni hivatott. Az ÁVÓ gyilkos parlamenti sortűzénél, a Köztársaság téren – csak a legismertebb példákat idézve – ők is golyó ütötte sebektől estek el. S aki életeket mentett a Rókusban, magyart és oroszt egyaránt, később bitófát kapott a győztes terrorhatalomtól. Róluk, mindannyijukról szól ez a megemlékezés.
Az Emlékmű Horvay János alkotása. 1942. május 17-én avatták fel az I. vh.-ban hősi halált halt katonaorvosok áldozata előtt tisztelegve. Elsőként Dr. Franck Richárd orvos-vezérőrnagy mondott beszédet. Az avatáson többek között dálnokfalvi Bartha Károly honv. min. a Kormányzó Úr Őfőméltósága képviseletében, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, vitéz Simon Elemér titk. tan. a Magyar Vöröskereszt elnöke, Bakay Lajos az Orvosi Kamara elnöke, vitéz Haas István tábori püspök vettek részt, s helyezték el a megemlékezés koszorúit.
Hittel vallom, szent kötelességünk emléküket megőrizni, példájukat gyermekeinkkel megismertetni.
vitéz Kátay-Barba Rafael Péter
vit. őrmester
vitezirend.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|