VITÉZI REND

KAPCSOLAT
TISZTSÉGVISELŐINK
 • Magyarország
 • Felvidék
 • Délvidék
 • Erdély
 • Kárpátalja
 • Egyesült Államok
 • Egyesült Királyság
 • Kanada
 • Németország
 • Skandinávia, Benelux Államok
HÍREK
ÁLLOMÁNYTÁBLA
MÉDIA
A VITÉZI REND
 • Eszmeiség
 • Mérlegek
 • Alapadatok
 • Történet
 • Törvények
 • Vitézi nagyjelvény
 • Vitézi oklevél
 • Vitézi telek
 • Vitézi cím használata
 • Kitüntetések
 • Jogi nyilatkozat
 • Tagfelvétel
 • Örömhír
HONVÉDELMI ÉS SPORT TAGOZAT
HAGYOMÁNYŐRZŐ CSOPORT
HADISÍRGONDOZÓ CSOPORT
KARITATÍV CSOPORT
KATASZTRÓFAVÉDELMI SZÁZAD
HORTHY MIKLÓS
 • A Horthy család
 • Gondolatok Horthy Miklósról
EGYESÜLÉS
 • Felhívás
 • Egyesülési dokumentumok
SZOBORÁLLÍTÁS
 • Támogatás
 • Eddigi támogatók
 • Cikkek
 • Spende
 • Donation
EGYÉB
 • Ajándéktárgyak
 • Levelek
 • Média
 • Versek, nóták
 • Vitézek Lapja
 • Vitézi Híradó, Hírmondó
HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK
 • 1932-2014
 • 2015
 • 2016
 • 2017
 • 2018
 • 2019
 • 2020
VITÉZEK
 • Akikre büszkék vagyunk
 • Híres vitézek
 • Vitézek névsora 1921-1945
ARCHÍV GALÉRIA
 • 2013
 • 2012
 • 2011
 • Archív képek
 • Képeslapok
 • Október 23.
 • Vitézavatás


 TÁBORILELKÉSZ HÍREI

 ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2024. április  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


Az ő életáldozatuk nélkül sokunk meg sem születhetett volna   


Sajnálatosan nem eléggé köztudott, hogy a november 4-i nemzeti gyásznap egyben a hősi halált halt katonaorvosok emléknapja is. A Budapesti Törzs három tagja (L’ Aune Judit, Süttő Mihály és e sorok írója) 2019-ben úgy gondolta, hogy ezen a méltatlan helyzeten változtatni kell.

A gondolatot tett követte, s elhelyezték Rendünk koszorúját az Üllői úti Klinikáknál található emlékművön. Most, Rendünk alapításának centenáriumi évében, már több rendtársunk tisztelgett főhajtással déd- és nagyapáink, apáink megmentőinek emléke előtt. Személyes jelenlétével fejezte ki tiszteletét e hősök előtt vitéz Csűry Csaba, a Budapesti Törzs törzskapitánya.

Hogy miért fontos és illő ez a megemlékezés? Gondoljunk bele, jóllehet az emlékmű a Nagyháború során életüket áldozó katonaorvosok, ápolók és szanitécek előtt kívánt tisztelegni, már avatása idején a II. világháború frontján elesettekre is emlékeztetett.

Az ő életáldozatuk nélkül sokunk meg sem születhetett volna, vajon hányan gondolnak ma erre? A nagy háború az emberi elme oly kiváló technikai újdonságainak tömeges alkalmazásával adott szárnyakat a hadiiparnak, mint a géppuska, s a tüzérségi fegyverek addig soha nem látott dús arzenálja, a harcigáz és lángszóró, a páncélosok megjelenése. A légierő még csak születik. A lövészárokban az ellenség mozsarainak (az aknavetők őse) gránátja gyilkol. És a szuronyrohamok… Mindenki rohan és üvölt, az ellenség tüzérsége pedig szórja a gránátokat. Ezek, mint hirtelen nyíló, robbanó virág terítik halálos repeszeiket, a levegőben srapnel süvít és kattog a géppuska. Aki túléli, nem tud számot adni, mi történt roham közben. Írók, haditudósítók „visszaemlékezései” valójában a művészi képzelet szülöttei. Hogyan is lehetne emlékezni, mint reccsen az emberi testbe szúrt szurony vasa alatt a borda? Bajtársak halálsikolya, sebesültek üvöltése miként szűrődik át az ellenség pergőtüzének pokoli zenéjén? S ott vannak, ott kell legyenek a szanitécek. Ők fegyver nélkül harcolnak mások életéért. Mikor lefújják a rohamot, ők nem pihenhetnek, a senki földjéről menteni kell a sebesülteket. Ekkor, a még létező lovagiasságnak köszönhetően, a harctér csendjét inkább csak nyöszörgő emberi fohászok és segélykiáltások törik meg. Nincs persze mindig így, s ha elcsattan egy mesterlövész fegyvere, bajtársa mellé bukik, ki menteni akarta.

A II. világháború tovább „iparosította” a hadviselést. A lovagiasság kivételszámba megy. A magyar katona egyedülállóan kiemelkedő kivétel. Emberségét a legnagyobb megpróbáltatások idején is megőrzi. Élete nem csak a fronton, de a partizántámadások miatt a megszállt területeken is állandó veszélyben van. Bőven omlik a drága magyar vér. Az egészségügyi szolgálat menti, akit lehet. Édesapám is nekik köszönheti, mint oly sokan, hogy túlélte a doni harcokat.

Ma, ez az Emlékmű már 1956-os szabadságharcunkban életüket áldozó orvosok és mentősök emléke előtt is tisztelegni hivatott. Az ÁVÓ gyilkos parlamenti sortűzénél, a Köztársaság téren – csak a legismertebb példákat idézve – ők is golyó ütötte sebektől estek el. S aki életeket mentett a Rókusban, magyart és oroszt egyaránt, később bitófát kapott a győztes terrorhatalomtól. Róluk, mindannyijukról szól ez a megemlékezés.

Az Emlékmű Horvay János alkotása. 1942. május 17-én avatták fel az I. vh.-ban hősi halált halt katonaorvosok áldozata előtt tisztelegve. Elsőként Dr. Franck Richárd orvos-vezérőrnagy mondott beszédet. Az avatáson többek között dálnokfalvi Bartha Károly honv. min. a Kormányzó Úr Őfőméltósága képviseletében, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, vitéz Simon Elemér titk. tan. a Magyar Vöröskereszt elnöke, Bakay Lajos az Orvosi Kamara elnöke, vitéz Haas István tábori püspök vettek részt, s helyezték el a megemlékezés koszorúit.
Hittel vallom, szent kötelességünk emléküket megőrizni, példájukat gyermekeinkkel megismertetni.

vitéz Kátay-Barba Rafael Péter
vit. őrmester

vitezirend.com



 
© 1992-2021. Vitézi Rend