|
A himnusz éneklése
közben ez alkalommal is sokan átéreztük Kölcsey Ferenc magyar költő, politikus
szövegét a magyar nép zivataros századaiból, melyet Erkel Ferenc zeneszerző
imádságos hangvételű, méltóságteljes zenei stílusa fokozott.
Az egri születésű
áldozat nevét viselő iskola tanulóinak lelkesítő, szívhez szóló dalcsokrának
elhangzása után – felkészítő tanárnő: Salánki Mária - az iskola igazgatója Bíró
Csaba tanár úr tartotta meg figyelemre méltó ünnepi beszédét a felnőtteknek,
melyet az alábbiakban közlünk.
Köszöntő
Tisztelt
Emlékezők!
Az Egri Lenkey
János Általános Iskola közössége nevében köszöntöm Önöket, akik emlékezni
jöttek ide. Megtisztelő számomra a felkérés, hogy ünnepi beszédet mondjak.
Sokat gondolkoztam, hogy miről beszéljek. Nem vagyok történész, nem fogok
történelem órát tartani. Pedagógus vagyok, akinek fontos feladata a jövő nemzedékének
nevelése. Mondanivalómmal szeretném elérni a fiatalokat, hiszen ők fogják
tovább vinni az aradi vértanúk emlékét. Úgy gondolom, a történelmi tények
felsorolása mellett fontos, hogy milyen érzelmek ébrednek bennünk, ha a
vértanúkra gondolunk. Amikor a történelemkönyvek lapjain diákként találkozunk
az aradi vértanúk nevével, gyakran csak a tananyagot látjuk bennük: évszámokat,
neveket kötelezően felmondandó leckét. Pedig ők nem adatok vagy bronzszobrok
voltak, hanem hús-vér emberek: fiatal férfiak, akik ugyanúgy szerettek,
terveztek, nevettek és hittek a jövőjükben, mint ma bárki. Beszédemben most nem
a tábornokról, mint katonákról, hanem a hősökről, mint emberekről fogok szólni.
Az emberről, olyanokról, mint mi, csak ők egy más korban éltek. De a falak
megőrizték hangjukat. Azt, hogy most így élhetünk köszönhető a magyar
történelem személyiségeinek, akik a nemzet szabadságáért küzdöttek, adták
életüket, és nem csak az 1848/49-es forradalom idején, hanem például 1956-ban
is.
Az aradi
tizenhárom vagy inkább az aradi tizenhét?
Minden gyerek
megtanulja tanulmányai során, hogy volt egy forradalom és szabadágharc, voltak
mártírok, akik életüket adták. Talán még néhánynak a neve is ismerős, ha a
GPS-be beírja, hogy Knézich Károly utca, vagy Lenkey udvar, ahol éppen most
vagyunk. Arra a kérdésre is sokan tudják a választ, hogy hány tábornokot
végeztek ki 1849. október 6-án Aradon. Talán még azt is, hogy ugyanezen a napon
gróf Batthyány Lajost is kivégezték Pesten. Az aradi vértanúk emlegetésekor a
legtöbben a tizenhárom katonára gondolnak, noha 17 aradi vértanúra kell hálás
szívvel emlékeznünk! Hogy kit hányadik vértanúként emlegetünk, arról
vitatkoznak a történészek. Én most róluk is megemlékezem kronológiai
sorrendben:
Az 1848-1849-es
szabadságharc leverését követően Aradon az első kivégzés 1849. augusztus 22-én
történt meg, az utolsóra pedig 1850. február 19-én került sor.
,,Az első vértanú”
Aranyosi Ormai Norbert ezredes, akit 1849. augusztus 22-én Aradon, a 36.
születésnapján végeztek ki.
1849. október 6-án
– Aradon - kivégzik a 12 tábornokot. Így a korábban kivégzett ezredessel együtt
tizenhárom jelentős személyiséget, akiket az aradi vértanúkként emlegetünk. „Ők
az ,,aradi 13” -a magyar történelem sorsfordító alakjai.
Csak öten voltak
magyar származásúak (Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Nagy Sándor József, Török
Ignác és Vécsey Károly.
Öten német
származásúak (Aaulich Lajos, Lahner György, Leiningen – Westerburg Károly,
Poeltemberg Ernő és Schweidel József)
Szerb származású
volt Damjanich János.
Horvát származású
volt Knézich Károly.
Örmény származású
volt Lázár Vilmos.
A 15. aradi
vértanú volt Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Lajos ezredes. Aradon végezték
ki 1849. október 25-én néhány nappal huszonkilencedik születésnapja előtt.
A 16. aradi
vértanú a legtöbb szállal kötődik Egerhez. Ő Zádorfalvi és lenkei Lenkey János
tábornok. Itt született, itt nyugszanak hamvai is. Az aradi vértanúk közül
Lenkey a fogvatartás körülményeibe és az ott szerzett sebeibe halt bele 1850.
február 8-án. Iskolánk névadója. Emlékét a Lenkey-Ház és itt, ahol állunk a
Belvárosi udvarban felállított szobor is őrzi, melyet 2017. október 6-án
lepleztek le. A szobor Kutas László szobrászművész alkotása. Élethű másolata
iskolánkban a Lenkey-fal előtt található.
1924 tavaszán
átadták Lenkey János felújított szülőházát itt Egerben, melyben állandó
kiállítás látható.
Köszönet a
tábornok úr leszármazottjainak is az erkölcsi támogatásokért.
A 17. vértanú:
Ludwig Hauk (Hauk Lajos) alezredes, aki 1850. február 19-én Aradon, ötven éves korában kötél általi halált halt. Ne
feledkezzünk meg arról a több száz halálos ítéletről sem, amelyből több mint
százhúszat végre is hajtottak. ŐK IS VÉRTANÚK!
Szerintem egyszer
mindenkinek kellene megemlékező beszédet tartania az Aradi vértanúk emléknapján
és nem a mesterséges intelligenciát hívva segítségül. A beszédre való
felkészülés során nagyon sokat kutattam, tanultam. Megpróbáltam az aradi
vértanúkról felkutatni olyan dolgokat, melyek nem közismertek. A tényeken kívül
kevés személyes dologra bukkantam. Olyat kerestem, ami nem a katonáról, hanem
az emberről szól. Arról, hogy milyenek voltak a hétköznapokban? Kíváncsi lettem
volna a hétköznapi emberre! Milyen habitusúak voltak? Vidámak? Őszinték vagy
zárkózottak? Milyen férjek, milyen apák voltak? Mit szerettek csinálni, ha
éppen nem katonák voltak? Milyen volt a szemük színe? Milyen volt a hangjuk? Mi
volt a kedvenc ételük?
Nem, vagy csak
nagyon kevés ilyen utalást találtam - mondta az igazgató úr – de találtam
valamit, ami talán magyarázat erre. A kivégzés előtti gyónás lehetőségét
megkapták az elítéltek.
Sujánszky György
Euszták minorita szerzetes volt a tíz római katolikus főtiszt gyóntatója utolsó
óráikban. Sőt, Damjanich János tábornokot -aki ortodox vallású volt –
átkeresztelte római katolikusra október 6-án hajnalban, aki így már római
katolikusként indult a vesztőhelyre. A gyóntató pap a kivégzéseket követően
Imregre vonult vissza, s ott is halt meg 1875- ben, a világtól teljesen
elvonulva. Az aradi vértanúk gyónási titkait pedig haláláig megőrizte.
Felmerült bennem
egy kérdés! Vajon én lettem volna olyan bátor? Mertem volna az életemet
áldozni? Olvasva a vértanúk életrajzát, arra gondoltam, hogy nekik is volt
feleségük, gyermekeik, unokáik. Nekem is vannak. Mekkora bátorság,
elhívatottság kell ahhoz, hogy mindezt fel tudja áldozni egy ember. Szembe
nézni egy puskacsővel, a bitófával, és közben mi játszódik le a fejükben. Mire
gondolhattak? Talán arra, hogy többé nem ölelhetik magukhoz szeretteiket. A
legnagyobb erény az önfeláldozás.
Miért szükséges az
emlékezet?
Az emlékezet a
szervezet azon képessége, hogy eltároljon, megőrizzen és előhívjon
információkat és élményeket. Az emlékezet bonyolult dolog. Nincs olyan nap,
hogy ne emlékeznénk valamire. Visszaemlékszünk a tegnap történtekre vagy
gyermekkorunkra. De kell, hogy legyen bennünk, ami nem a mi életünk
eseményeihez kapcsolódik, nem velünk történt, de közvetve meghatározza
mindennapjainkat. Ez a társadalom emlékezete, amely nem engedi, hogy feledésbe
merüljenek olyan emberek, események, melyek meghatározói voltak
történelmünknek.
Eger Megyei Jogú
Város Önkormányzata azzal a céllal kért fel az ünnepi beszédre, hogy egy
intézmény, jelesül az Egri Lenkey János Általános Iskola tanulóinak műsora, egy
igazgató ünnepi beszédén keresztül elérje a fiatalokat, közelebb hozza hozzájuk
a közös emlékezést. A mögöttem álló Lenkey szobor felavatása óta minden évben
iskolánk adta a városi ünnepség megemlékező műsorát. Vajon melyik iskola adjon
műsort október 6-án a Lenkey szobornál? Megtiszteltetés volt, alázattal tettük.
Nagyon jó kezdeményezésnek tartom azt, hogy évente más iskola készüljön ünnepi
műsorral, és más igazgatók is tartsanak ünnepi beszédet. Sok iskola van
Egerben, több mint egy évtized kell ahhoz, hogy újra a Lenkeyre kerüljön a sor.
Én is élek egy kezdeményezéssel. Legyen egy tárgyi emlék is erről a
kezdeményezésről. Ez a tárgy egy fokos, melyet most átadok az Egri Dobó István
Gimnázium igazgatójának, Berkes Krisztiánnak. 2027-ben a Dobó fog ünnepi
megemlékezést tartani, és igazgató úr feladata lesz az ünnepi beszéd
megtartása.
Tisztelt Igazgató
Úr! Kérlek, vedd át ezt a jelképet és add majd tovább!
Tisztelt ünneplő
közösség! Bízom abban, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek
emlékezete nem merül feledésbe.
Köszönöm
megtisztelő figyelmüket-zárta beszédét Bíró Csaba igazgató, tanár.
vitéz Zolcsák Anna
nyá. székkapitány
vitezirend.com |
