|
Egy híres, idős színész-rendezőtől
megkérdezték, mi a titka, hogy az ő korában is aktív és zseniális tudott
maradni. “Amikor reggelente felkelek, egyszerűen nem engedem be az öreget.” –
válaszolta a 90 éves amerikai.
A legidősebb Rendtársunk nem tudta ilyen
tömören összefoglalni az Ő titkát, de nekem az tűnt fel, hogy életének
mindegyik eseményében meg tudta találni a pozitívumot!
Mesélt a légiriadóról, ami átsegítette
utolsó szigorlatán.
Örült, hogy jól megismerte a „szláv
néplelket” és francia nyelvtudása felhasználásával a fogolytáborból nem a
biztos halált jelentő Gulagra hurcolták, hanem hazajutott.
Koholt vádak alapján a recski
kényszermunkatáborba került, de ebből a történésből Ő azt emelte ki, mekkora
szabadságot jelentett, hogy rabtársával csillét tolhatott, ami sztahanovista
munkavégzésük „jutalma” volt.
Későbbi rabságában sem a bezártságot
látta, hanem a fogoly agronómusként végzett munka lehetőségét méltatta.
Nevetve mesélte, hogy 95 (!) éves korában
„utolérte az öregség” és fájni kezdett a térde, ám az orvosok lebeszélték a
térdprotézisről: „gondolom úgy voltak vele, hogy minek az már nekem”.
Tavaly tetőt javított, leesett a létráról,
de székkapitányát SMS-ben megnyugtatta, hogy nem lett semmi baja.
Néhány hete a rózsáit tette rendbe, ám egy
tövis szúrása elfertőződött, kórházba került és meg kellett műteni. „Akkora
kötés volt az alkaromon, hogy a zubbony nem jött rá. Azon gondolkodtam, hogy
így hogyan fogom ünnepelni a születésnapomat. Hála Istennek mára már levették
rólam a kötést.” És külön kiemelte, hogy a történtek után milyen szép és
vastag, ráadásul átszúrásbiztos bőrkesztyűt kapott barátjától.
Én azért szeretek hozzá látogatni, mert
sosem hallom panaszkodni, sőt képes megtalálni még a legelképesztőbb és legrosszabb
helyzet pozitív hozadékát is!
Őt köszöntöttük tegnap Rendtársaimmal.
Isten
éltesse a 102 éves vitéz Bercsényi Miklós nyugállományú főkapitány urat!
.jpg)
vitéz Semegi László János
székkapitány
vitezirend.com |
.jpg)
