|
A Trianon Társaság és a Rákóczi Szövetség nyíregyházi
szervezetei minden év december 1-jén a Székely Hadosztály hőseire és vitéz Vén
Zoltán aranysarkantyús vitézre, a hadosztály főhadnagyára emlékezik.
Ezúttal mintegy harmincan gyűltek össze a Trianon Társaság
szervezetének kezdeményezésére állított két emléktáblánál. A kitűzött nemzeti,
székely és székely harci zászló mellett vette kezdetét a megemlékezés.
Martinovszky István tárogatója toborozta a közönséget, majd elhangzott a
Himnusz és a Székely Himnusz, valamint a Székely Hadosztály indulója.
Baracsi Endre, a vármegyei Közgyűlés alelnöke köszöntötte az
egybegyűlteket. Elmondta, mennyire fontos, hogy emlékezünk és emlékeztetünk a
hadosztály katonáira. „Azokra a hősökre gondolunk most, akik emlékét vármegyénk
több településén is ápolják, akik helytállásukkal, hazaszeretetükkel máig ható
példát mutattak az utánuk következő nemzedékeknek. Reméljük, hogy a mai és
következő generáció lelkét is megérintette, megérinti a hőstettük” –
hangsúlyozta. Elmondta, hogy vitéz Vén Zoltán immár helyet kapott a vármegyei
értéktárban.
Beszéde után felhangzott felvételről Kárpáti Piroska Üzenet
Erdélyből című megható, szívhez szóló verse.
Ezután Dalmay Árpád, a két szervezet elnöke mondott emlékező
beszédet. „Olyan történelmi eseményre emlékezünk ma – hangsúlyozta –, amely az
első világháborút követő összeomlás után pár nap híján öt hónapig némi
reménysugarat jelentett a káoszba zuhant országban. Az első világháborúban
hazánk vereséget szenvedett, annak ellenére, hogy a harcok befejezésekor
egyetlen idegen katona sem állt az ország területén. Még egymillió honvédünk
volt fegyverben, de a haza- és nemzetáruló Károlyi-kormány az ezeréves haza
védelmének egyetlen irányítójaként számba jöhető gróf Tisza Istvánt
meggyilkoltatta, a hadsereget Lindner Béla szerb ügynök honvédelmi miniszter
szélnek eresztette, mivel nem akart többé katonát látni. Az ország tehetetlenül
vergődött, a trianoni tragédia felé sodródott.”
1918. december 1-jén érkezett meg Kolozsvárra az a
péncélvonat, amely a hazájukat, szülőföldjüket féltő székelyeket hozta. E bátor
katonákból alakult meg a Székely Hadosztály Kratochvil Károly parancsnoksága
alatt. Az erdélyi fronton ez volt az egyetlen harcképes magyar katonai erő,
amely felvette a harcot a betörő román csapatokkal. Az alakulat legnagyobb
létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt.
Az 1919 márciusában hatalomra jutott tanácsköztársaság
politikai népbiztosa, Pogány József nem nézte jó szemmel a hadosztály
tevékenységét, ellenforradalmi erőt látott benne, az ő utasítására tették
működésképtelenné a székelyek ágyúit. A hiányos felszerelés ellenére az
alakulat számos katonai küldetést sikerrel teljesített, bár sokszor kétfrontos
harcot kellett vívnia a románok és a tanácsköztársaság vörös hadserege ellen.
Az így elárult, két tűz közé szorult hadosztály 1919. április 26-án Demecserben kénytelen volt letenni a fegyvert a román
csapatok előtt.
Vitéz Vén Zoltán főhadnagyra, az első világháború hősére is
emlékeztek, aki a brassói román internálótáborba került, majd szabadulása után
1922-től 1939-ig Nyíregyházán teljesített katonai szolgálatot, tevékenyen részt
vett a város közéletében, szinte legendává vált, ezredesi rangot kapott. A
háború után újabb, immár szovjet hadifogság következett, majd itthon
folytatódott a kálváriája. Megfosztották rangjától, nyugdíjat nem kapott, jövedelem
nélkül maradt. 1983-ban halt meg szociális otthonban, a balatonboglári
temetőben nyugszik.
Kovács Zoltán, a megemlékezések kezdeményezője, akinek
édesapja a Székely Hadosztály katonája volt, elmondta, hogy 2016-ban
Csíksomlyón a csíkszéki Mátyás Huszáregyesület egy 3 méter magas
andezitoszlopot állított a hadosztály emlékére magánterületen, mert a román
hatóság nem engedte az elhelyezését köztéren. Ezután részleteket olvasott fel
édesapja naplójából.
Megtisztelte a rendezvényt és elhelyezte koszorúját a
Nagykárolyból érkezett Berei Károly, aki évek óta visszatérő vendége a
megemlékezésnek.
A Honvédsuli Egyesület kadétjainak közreműködésével a
résztvevők elhelyezték a hála koszorúit a két emléktáblánál, majd a Szózattal
ért véget e felemelő ünnepség.
vitéz Dalmay Árpád
vitezirend.com |
