A Horthy-emlékmű állítói, avagy anomáliák a civil szférában  

2023-ban már háromszor került Vitézi Rendhez köthető esemény az országos sajtó érdeklődési körébe. Elsőként egy máriapócsi „vitézavatás” említhető, majd Farkas Bertalan volt űrhajós vitézzé avatása, végül a szegedi Horthy-emlékmű felállításának tervéről számoltak be egyes médiumok.

Október elején az éven már harmadszor került Vitézi Rendhez köthető esemény az országos sajtó érdeklődési körébe. Elsőként egy máriapócsi „vitézavatás” említhető, majd Farkas Bertalan volt űrhajós vitézzé avatása, végül a szegedi Horthy-emlékmű felállításának tervéről számoltak be egyes médiumok. Sokakban az ilyen és ehhez hasonló hírek már olvasás nélkül is indulatokat generálnak: „Hová jutunk, ha molyette intézményeket cibálunk elő a történelem kelléktárából? […] Arról nem is szólva, hogy hogyan merészel valaki vitéznek, tehát hősnek nevezni magát, […] egy vesztes háború után?” Adta közre gondolatait Nemeskürty István irodalomtörténész – az első Orbán-kormány későbbi kormánybiztosa – 1991-ben, nem sokkal a Vitézi Rend hazatérése előtt.

Az idézett vélemény azóta sokféle képpen megfogalmazódott és kapott publicitást, ahogyan az az álláspont is, amely elfogadja: ezrek számára fontos, hogy harctéri hőstetteket végrehajtó elődök leszármazottjaiként egy szervezetbe tömörüljenek és ekképpen vegyék ki részüket a magyar katonai hagyományápolásból. Az utóbbi szemlélet mellett az alábbiakban világítjuk meg az események mögött álló szervezetek hátterét, hiszen minden hír kapcsán idézhető a HVG megfogalmazása: „A kaotikus állapotok okán nehéz kibogozni, hogy melyik Vitézi Rend is áll a kezdeményezés mögött.”

Noha az köztudott, hogy a Vitézi Rendet az egykori kormányzó alapította 1920-ban, jelenkori történetének gyökereit mégis inkább 1960-ban kell keresnünk, amikor is a hontalanságba kényszerült rendtagok demokratikus úton megválasztották az 1945-ben Magyarországon betiltott Országos Vitézi Szék utódjaként a Vitézi Széket. Az emigrációs Vitézi Rend a Német Szövetségi Köztársaságban megkezdte, majd nemzetközi síkon is kiterjesztette működését. A Habsburg-Lotharingiai József Árpád királyi herceg, főkapitány elnöklete alatt összeült testület 1991-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Magyar Köztársaságban is létrehozza a Rend tagszervezetét. A hosszas előkészítő munka legfontosabb mérföldkövének a Göncz Árpád köztársasági elnöknél tett protokolláris látogatás bizonyult. Kezdettől fogva egyértelmű volt – és ezt az államfő is nyomatékosította –, hogy a Vitézi Rend kizárólag társadalmi szervezetként kezdhet újra működést hazánkban. Így került bejegyzésre 1992-ben 4227. sorszám alatt a Vitézi Rend Magyarországi Tagozata a Fővárosi Bíróságon. Az egyesület nevét 1995-ben a Vitézi Szék döntése alapján Vitézi Rendre változtatták. Ez a lépés tekinthető a Rend teljes hazatérésének.

E rövid történeti bevezető után térjünk rá a fent említett eseményekre. Máriapócson, ahol Habsburg-Lotharigiai József Károly avatott, megjelent Simon Miklós fideszes országgyűlési képviselő és felszólalt Vejkey Imre kereszténydemokrata országgyűlési képviselő – spirituális székkapitány –, aki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és a magyar kormány szívéjes üdvözletét is megosztotta a jelenlévőkkel. Farkas Bertalannak azonban már nem itt, hanem a Belvárosi Ferences Templomban érintette vállát az avatópallos, amit Molnár-Gazsó János tartott a kezében.

Nyilvánvaló tehát, hogy több szervezet tevékenykedik egyazon név alatt, ráadásul azonos elnevezésű rendezvényeket tartanak. Joggal merül fel a kérdés, hogy melyik az igazi, illetve ezt el lehet-e dönteni egyáltalán? A magyarországi civil szervezetek ellenőrzésének lehetősége adott a Magyarország Bíróságai portálon. Az itt lefolytatott keresés eredménye szerint József Károly mindössze a Palatinus Alapítványban kuratóriumi tag, más szervezet nem köthető a nevéhez. Vitézi Rend ellenben létezik (nyilvántartási száma: 01-02-0004227, régi nyilvántartási száma: 4227/1992). Ennek vezetője Molnár-Gazsó János.

Ezek szerint egy Vitézi Rend van, ami bejegyzését tekintve megegyezik az 1992-ben hazatért szervezettel. Miként fordulhat mégis elő, hogy egy másik Vitézi Rend is avatásokat rendez Magyarországon, amin kormánypárti képviselők is megjelennek?

Ismét vissza kell mennünk az időben, méghozzá 1997-ig. Ekkorra ugyanis a Vitézi Rend magyarországi és külhoni vezetői között kialakult egy konfliktus, ami jogvitához vezetett: kik képviselhetik törvényesen Magyarországon a Vitézi Rendet? A peres eljárás az ezredfordulón lezárult, a szervezet mégis két ágra szakadt és egy máig tartó status quo jött létre. A törvényesen bejegyzett Vitézi Rend élére Várhelyi András országgyűlési képviselő, kisgazda frakcióvezető került, akinek helyét 2011-ben Molnár-Gazsó János vette át.

A magyarországi bejegyzést elveszítő másik tábor élén továbbra is József Árpád maradt, mint legfőbb elöljáró, valamint Radnóczy Antal nyá. dandártábornok, mint főkapitány. 2003. február 4-én aztán e rendi ág Vitézi Széke teljes ülésén megszavazta a legfőbb elöljárói tisztség megszüntetését, ekképpen a herceg egyszerű rendtaggá vált. Radnóczy Antal tisztségében maradt, akit 2004-ben Hunyadi László váltott a főkapitányi székben.

Ezt követően a helyzet tovább bonyolódott: József Árpád és bizalmi köre nem fogadta el a szabályosan meghozott döntést. Megoldásként – teljesen abszurd módon – egy új vitézi rend bejegyzését tűzték ki célul. Kapcsolataik révén Svédországot látták erre legalkalmasabbnak, ahol 2004-ben meg is valósították a „rendalapítást”. Így lett József Árpádból újra főkapitány, mintha mi sem történt volna. Megszületett továbbá az a hamis narratíva, hogy a Vitézi Rend soha nem tért haza, és azért van ma is Svédországban a székhelye, mert köztársaságban nem lehet rendet bejegyezni.

A vitézi rend hazatéréséhez a már kifejtettek szerint nem férhet kétség, de mi a helyzet az állítás második részével? A Svéd Királyságban a civil szervezeteket nem a bíróság, hanem az adóhivatal tartja nyilván. Ehhez ugyancsak rendelkezésre áll egy mindenki számára elérhető adatbázis, amiben valóban szerepel egy Vitézi Rend. Ezt 2004. február 26-án regisztrálták egyszerű nonprofit egyesületként (ideell förening). Szó sincs tehát különleges, vagy az itthonitól eltérő jogi státuszról.

Mi történik hát a gyakorlatban Magyarországon? A harminc éve jogszerűen működő Vitézi Rend igyekszik eszmeiségéhez híven tevékenykedni, amibe beletartozik a sokakból tiltakozást kiváltó Horthy-dombormű állításának kezdeményezése is. Eközben egy külföldön bejegyzett, a magyarországival névazonos egyesület – 2017 óta József Károly vezetésével – itthon, szép csendben rendezvényeket szervez látszólagosan a Horthy-kultuszt ápolva, ráadásul kormánypárti országgyűlési képviselők közreműködésével.

Összegzésként megállapíthatjuk: vannak civil szervezetek hazánkban, amelyek léte és tevékenysége meglehetősen megosztónak számít. Ez egy demokráciában bevett. Az ellenben kevésbé megszokott – és ebben az emlékmű állításának kezdeményezői és ellenzői is egyetérthetnek –, hogy évtizedek óta létező egyesületek nevében szabadon tevékenykedhetnek Fidesz-KDNP-s támogatással olyan külföldi egyesületek, amelyek ugyanúgy nevezik magukat, ezáltal megtévesztve az eredeti társulás célközönségét és a közvéleményt egyaránt.

vitéz Kurucz Ádám
      széktartó

vitezirend.com