|
Miklós bácsi egy izgalmas
és eseményekkel teli életet élt az elmúlt 103 év alatt. Régi nemesi családba
született, személyesen találkozott vitéz nagybányai Horthy Miklóssal és egykori
tábornokokkal, szolgált a második világháborúban, termővétett egy sivatagot és
hazaköltöztette a Vitézi Rendet az emigrációból.
1923. március
21-én született Mátyásföldön, vitéz kissároslaki Bercsényi Miklós huszártiszt
és pazonyi Elek Renée földbirtokos első gyermekeként. Általános iskolai
tanulmányait Budapesten végezte, majd a ciszterci gimnázium és a kalocsai
jezsuita internátus hallgatója volt. Repülőtisztnek készült, azonban a családi
döntés értelmében végül a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskolán szerzett
1944-ben agrármérnöki diplomát.
’44-ben bevonult
katonának, a páncélosokhoz. A háború során Magyarországon és Németországban
kapott páncélos kiképzést, majd a kiképzést követően a frontra vonulás során
Ausztriában esett hadifogságba, ahonnan 1945-ben szabadult. Hazaérkezést követően
a családi birtokon gazdálkodott 1947-ig, majd állást kapott a mezőgazdasági
minisztériumtól, így került Balassagyarmatra. 1951-ben a kommunista hatalom koncepciós perbe fogta, majd „szabotálás”
vádjával elítélte és 2,5 év fogságra ítélték. A büntetésből 18 hónapot egy
kőbányában dolgozott, majd egy raboknak szánt mezőgazdasági üzemhez helyezték
át, ahol rab-agronómusként dolgozott. A szabadulást követően Szikszón
helyezkedett el, ahol 1959-ig egy 7500 hektárnyi földdel rendelkező állami
gazdaság vezető agronómusa lett. A szikszói évek során, az 1956-os
szabadságharc leverését követően felállított pufajkások 1957-ben véresre
verték.
1959-től 1985-ig a
központban dolgozott, ahol két főosztály vezetői állását töltötte be egyszerre.
1970-ben a mezőgazdasági minisztérium felajánlott egy álláslehetőséget számára
a FAO-nál, ahol négy évet töltött el. A FAO-nál töltött évek után nyugdíjazását
kérte, azonban a régi osztályain nyugdíjasként tovább dolgozott, egészen
1985-ig. Ezt követően egy osztrák illetőségű kereskedelmi cég kelet-európai
igazgatójaként dolgozott, egészen 1996-ig.
1992-ben a Vitézi
Rend működését újra engedélyezték Magyarországon. Bercsényi Miklós, mint
1939-ben avatott vitéz, jelentkezett a rend akkori vezetőségénél és régi
bajtársaival sikeresen újraépítette Magyarországon a Vitézi Rendet. A
hazatelepült Vitézi Renden belül számos magas pozíciót ellátott. Legmagasabb
beosztását, a főkapitányi tisztséget 2003. május 31-től egészen a 2004-es
májusi küldöttgyűlésig töltötte be, amikor is korára való tekintettel
lemondott, és Dr. vitéz Várhelyi András nyugállományú főkapitányi pozíciót
adományozott számára. Jelenleg Egerben él. Bár nyugállományba vonult, azonban
napjainkban is aktívan követi a rendi életet, és ha kell, akkor tanácsot vagy
segítséget nyújt a fiatalabb generációknak.
Itt szeretnék egy
személyes motívumot is kiemelni, ami Miklós bácsi és az én életemben is
meghatározó. Ez nem más, mint március 21-e. Miklós bácsi amint már írtam, 1923.
március 21-én született, jó magam pedig 1999. március 21-én, ami különleges
élménnyé teszi számomra a mostani születésnapot.
Isten éltesse
Miklós bácsit és az Isten tartsa még sokáig közöttünk! Jó magam pedig köszönöm
az Egri Székkapitányság tagjainak, hogy ott lehettem és részese lehettem ennek!
vitéz Oláh
Szabolcs
székkapitány
vitezirend.com |
