A magyar emberek határon innen és túl, minden év március idusán összegyűlnek nemzeti emlékhelyeinken és ünnepelnek. Mit is ünneplünk? Nem mást, mint a sikeres forradalmat és hazánk első lépését, amit a szabadság irányába tettek elődeink. Emellett emlékezünk, hisz egykori elődeinknek köszönhetjük hazánkat, ahol ma is magyarul beszélhetünk.

Március 14-én a „Pilvax-kör” (köztük Petőfi Sándor, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula) elhatározta véglegesen, hogy a bécsi forradalom nyomán cselekvésre szánják magukat. Március 15-én délelőtt mozgósították az egyetemi ifjúságot, felolvasták a 12 pontot, amit később a Landerer és Heckenast nyomdájában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül kinyomtattak.

Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezresre duzzadt forgatag a hajóhídon átvonult Budára, ahol a megrettent Helytartótanács életbe léptette a 12 pontban foglalt követeléseket, és szabadon bocsátotta a bebörtönzött Táncsics Mihály újságírót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a betiltott Bánk Bán előadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.

A sikeres forradalomra a 20. század első fele óta emlékezünk meg. Az emlékezések idei (2026) sorába ismét becsatlakoztak a Vitézi Rend huszárjai is, mint hagyományőrzők. Ennek során díszelgő feladatokat láttak el Tökölön, Érden, Szigetszentmiklóson és Szigethalmon is, így emelve a rendezvények hangulatát és lelkiségét.

vitezirend.com