|
Ahogy Pósa Lajos
is megfogalmazta versében:
Csöndes megint a
temető,
Lobogó mécs
kialudt,
Őszi szellő
szaggatja a
Sirokon a
koszorut.
Kik tegnap itt
bánatosan
Borultak a
keresztre:
Élnek tovább, mint
azelőtt,
A holtakat
feledve.
Könnyes szemek,
fájó szivek
Ma már megint
mosolygnak –
S a föld alatt
szép csöndesen
Alusznak a
halottak.
Halottak napján
minden élő elvándorol a temetőkbe, hogy halottjaira emlékezzen és meggyújtsa az
emlékezés mécseseit. Mikor kimegyünk, a holtak sírjához akkor felderengenek
azon emlékek, melyeket együtt éltünk át, vagy ha életükben nem ismerhettük
őket, akkor tudjuk, hogy odaát majd találkozunk.
Ezen alkalom az
elhunyt szeretteink emlékének őrzésére szolgáló nap, azonban ne feledkezzünk el
azokról se, akik az életüket adták értünk. A magyarság olyan sok áldozatot
hozott az isteni oltáron, hogy mára már megszámlálhatatlan a hősök neve. Ezért
is kötelességünk ekkor is emlékeznünk és áldozatukat felidézni.
A Vitézi Rend
Hagyományőrző Törzskapitánysága halottak napján se feledkezett meg az elhunyt
hősökről. A 2025. évi halottak napján, Szigethalmon emlékeztek meg
hagyományőrző rendtársaink az ott nyugvó első- és második világháborús hősökre.
Reméljük sokak
követték a rendtársaink példáját. Ha nem is volt mécsesük, de egy pillanatra
megálltak egy hős sírja vagy egy emlékmű előtt és elmondtak egy rövid fohászt.
Például így: „Teremtő Isten, alázattal kérünk téged, add meg e léleknek az
üdvösséget. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”
vitezirend.com |
