|
Ha
október 6-án meghallja a magyar ember füle, hogy Arad, akkor büszkeség és gyász
költözik a szívébe. Büszkeség, hiszen kiváló honfiak jutnak az ember eszébe,
akik a magyar hazát szolgálták és gyász, mert az elnyomó Habsburg csapatok
kivégezték e rendkívüli férfiakat. A mártírhalált halt aradi vértanúk még
életük utolsó perceikben is olyan üzeneteket hagytak az utókorra, melyeket sohasem
feledhetünk.
Aulich
Lajos (1793–1849)
„Szolgáltam,
szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón
szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János (1804–1849)
„Legyőztük
a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
gróf
Dessewffy Arisztid (1802–1849)
„Tegnap
hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő (1799–1849)
„Istenem,
az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a
magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knezić Károly(1808–1849)
„Milyen
különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög
keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György (1795–1849)
„Krisztus
keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én
áldozatom.”
Lázár Vilmos (1815–1849)
„Ki
tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett
apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a
magyar lelkeknek.”
gróf
Leiningen-Westerburg Károly (1819–1849)
„A
világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagysándor
József (1803–1849)
„De
rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az
életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó
katonává tett.”
lovag
Poeltenberg Ernő (1808–1849)
„Minket
az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel
József (1796–1849)
„A
mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az
átkozott, meghasonlott világot.”
Török Ignác (1795–1849)
„Nemsokára
Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom,
hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
gróf
Vécsey Károly (1803-1849)
„Isten
adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
A
magyar hősök örökké élnek, mert az utókor emlékezik és megemlékezik a dicső
elődökre. Így tettek 2025. október 6-án is a magyarság tagjai. A Vitézi Rend
Hagyományőrző Törzskapitánysága és a vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár
Hagyományőrző Egyesület tagjai csatlakozva az emlékezések sorához,
Szigetszentmiklóson és Érden helyezték el az emlékezés koszorúját, illetve
segédkeztek a megemlékezések hangulatának emelésében.
vitezirend.com |
