|
Ha október 6-án egy magyar ember fülét
megüti egy partiumi település neve: Arad, akkor büszkeség és gyász költözik a
szívébe. Büszkeség, hiszen kiváló honfiúk jutnak az ember eszébe, akik a magyar
hazát kardal szolgálták és gyász, mert az elnyomó Habsburg csapatok kivégezték
e rendkívüli férfiakat. A mártírhalált halt aradi vértanúk még életük utolsó
perceikben is olyan üzeneteket hagytak az utókorra, melyeket sohasem
feledhetünk.
Aulich Lajos (1793–1849)
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak
szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és
hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János (1804–1849)
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek
voltunk elviselni azt.”
gróf Dessewffy Arisztid (1802–1849)
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így
parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő (1799–1849)
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember
lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy
Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knezić Károly(1808–1849)
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is
keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György (1795–1849)
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon.
És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Lázár Vilmos (1815–1849)
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar
sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák
tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
gróf Leiningen-Westerburg Károly
(1819–1849)
„A világ feleszmél majd, ha látja a
hóhérok munkáját.”
Nagysándor József (1803–1849)
„De rettenetes volna most az elmúlásra
gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem
elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
lovag Poeltenberg Ernő (1808–1849)
„Minket az ellenség dühös bosszúja
juttatott ide.”
Schweidel József (1796–1849)
„A mai világ a sátán világa, ahol a
becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ
új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Török Ignác (1795–1849)
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke
elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt
szolgáltam.”
gróf Vécsey Károly (1803-1849)
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely
népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
A magyar hősök örökké élnek, mert az
utókor emlékezik és megemlékezik a dicső elődökre. Így tettek 2026. október
6-án is a magyarság tagjai. A Vitézi Rend Hagyományőrző Törzskapitányság és a
vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület tagjai csatlakozva
az emlékezések sorához, Szigetszentmiklóson és Érden helyezték el az emlékezés
koszorúját, valamint a megemlékezéseken díszőrséggel emelték a rendezvények hangulatát.
vitezirend.com |
