|
Piros a vér a
pesti utcán,
munkások, ifjak
vére ez,
piros a vér a
pesti utcán,
belügyminiszter,
kit lövetsz?
(Tamási Lajos: Piros
vér a pesti utcán)
Az 1956-os
forradalom és szabadságharc során a magyar nemzet felkelt a kommunista terror
és a szovjet megszállás ellen. A szegedi diákok forradalmi gondolataival
kezdődött és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött
be, mely során megközelítőleg 2652 magyar vesztette az életét (a harcok során).
A forradalom
következményeként hozzávetőleg mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot,
túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve. Ezáltal is hazánk lélekszáma
fogyott, hiszen rengeteg tehetséges és hazáját szerető ember kényszerült arra,
hogy elhagyja az országot.
1957 januárjától a
forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd több mint 250
honfitársunkat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az
ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte, de nem léptek fel ellene.
Az ’56-os
események hőseire és áldozataira a magyarság mind a határokon belül, mind a
határokon túl is megemlékezett. Elhelyezték az emlékezés virágait és koszorúit,
valamint a gyász mécseseit. A Vitézi Rend Hagyományőrző Törzskapitányság tagjai Villányban, Érden, Szigetszentmiklóson és
Csepelen hajtottak fejet, illetve segédkeztek a megemlékezések méltó
lezajlásában, így hozzájárulva a 70. évfordulóhoz.
vitezirend.com |
