| 
		 VITÉZI REND
	  
    | 
 
 
 
 | 
 
  |  
 
 
  | 
         TÁBORILELKÉSZ HÍREI
  | 
 
| 
  
 | 
 
  |  
 
 
 
  | 
   KERESÉS
  | 
 
| 
 | 
 
  |  
 
 
  | 
       HÍRLEVÉL
  | 
 
| 
     | 
 
  | 
 
 
 
	
		
	  	
	
	
 
       
           | 
           | 
          
              
  
      | 
   
 
  
    
      
        
          | 
           | 
          
            
              
                 Az ütközet, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott emlékezetükben…   | 
               
              
                | 
                 | 
               
              
                
                  
                    
                      „Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek. Elszórt testünk nyomtalanul nyelte magába a föld. Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat. Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs.”(Keresztúry Dezsõ: Sírvers)
  | 
                     
                     
                      1943. január 12-14. között az oroszok áttörték a doni magyar arcvonalat, a 200 ezres seregből több mint 120 ezren sohasem térhettek vissza szeretett hazájukba. 1942 tavaszától a második magyar hadsereget – közel negyedmillió katonával – a keleti frontra vezényelték. Ez a hadsereg kelet felé haladt a Don irányában, majd a folyót elérve megkezdődtek a hídfőcsaták (hídfőnek az átkelés biztosítására az ellenség által megszállt, túlparton levő területet nevezik.) A hadsereg vezetője vitéz Jány Gusztáv vezérezredes volt. 1943. január 12-én az oroszok meglepetésszerűen nagy és összpontosított ellentámadást indítottak az urivi hídfőnél. A 2. magyar hadsereg által védett 200 km hosszú Don-menti terepszakaszon jelentős páncélos erőkkel támogatott szovjet hadosztályok szálltak harcba honvédjeinkkel. A túlerejű offenzíva már az első napokban több helyen áttörte a hiányosan fölszerelt magyar csapatok védővonalát. Az eredetileg, több mint kétszázezres magyar hadsereg, amely már az előző hónapok hídfőcsatáiban is jelentős veszteségeket szenvedett.  A körülményekhez képest keményen, de esélytelenül, az orosz télben megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül védekezett. 50-55 ezer magyar katona életét követelte a doni katasztrófa, 65-75 ezerre tehető a sebesültek és fogságba esettek összlétszáma. 1943 tavaszán vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó összesen 126 ezer fős veszteséget könyvelhetett el Magyarország haderejében.  A harcoló, majd visszavonuló katonákat az ellenségen kívül a fagy is tizedelte: több tízezren maradtak holtan a hófödte csatatereken. Ezeknek a napoknak a története a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartozik.
  Emlékezzünk a hősökre, csöndben vigyázzuk örök álmukat, hogy azt méltóságban és a tisztelet virágai között aludják.
  „Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
  Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely értetek pereg. Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák, Aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó, S nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó.”
  Készítette: vitéz Soós Sándor őrmester
  | 
                     
                    
                      | 
                       | 
                     
                   
                 | 
               
              
                | 
             | 
             
            
             
           | 
          
             
           | 
         
       
     | 
   
  
    | 
   
     | 
     
  
      | 
   
 
 
           | 
         
       
     | 
   
 
   |