| 
  
    | 
        
         | 
  | VITÉZI REND |  
| 
 
 |  |  |  
 
  | TÁBORILELKÉSZ HÍREI |  
|  |  |  |  
 
 
  | KERESÉS |  
|  |  |  |  
 
  | HÍRLEVÉL |  
|  |  
|  |  
 
	
		
	  	
	
	
 |  | 
  
    |  |  
  
    | 
        
          |  | 
              
                 | Az ütközet, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott emlékezetükben…   |  
                |  |  
                | 
                    
                      | „Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek. Elszórt testünk nyomtalanul nyelte magába a föld. Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat. Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs.”(Keresztúry Dezsõ: Sírvers)
 |  
                      | 1943. január 12-14. között az oroszok áttörték a doni magyar arcvonalat, a 200 ezres seregből több mint 120 ezren sohasem térhettek vissza szeretett hazájukba. 1942 tavaszától a második magyar hadsereget – közel negyedmillió katonával – a keleti frontra vezényelték. Ez a hadsereg kelet felé haladt a Don irányában, majd a folyót elérve megkezdődtek a hídfőcsaták (hídfőnek az átkelés biztosítására az ellenség által megszállt, túlparton levő területet nevezik.) A hadsereg vezetője vitéz Jány Gusztáv vezérezredes volt. 1943. január 12-én az oroszok meglepetésszerűen nagy és összpontosított ellentámadást indítottak az urivi hídfőnél. A 2. magyar hadsereg által védett 200 km hosszú Don-menti terepszakaszon jelentős páncélos erőkkel támogatott szovjet hadosztályok szálltak harcba honvédjeinkkel. A túlerejű offenzíva már az első napokban több helyen áttörte a hiányosan fölszerelt magyar csapatok védővonalát. Az eredetileg, több mint kétszázezres magyar hadsereg, amely már az előző hónapok hídfőcsatáiban is jelentős veszteségeket szenvedett.  A körülményekhez képest keményen, de esélytelenül, az orosz télben megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül védekezett. 50-55 ezer magyar katona életét követelte a doni katasztrófa, 65-75 ezerre tehető a sebesültek és fogságba esettek összlétszáma. 1943 tavaszán vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó összesen 126 ezer fős veszteséget könyvelhetett el Magyarország haderejében.  A harcoló, majd visszavonuló katonákat az ellenségen kívül a fagy is tizedelte: több tízezren maradtak holtan a hófödte csatatereken. Ezeknek a napoknak a története a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartozik. 
 Emlékezzünk a hősökre, csöndben vigyázzuk örök álmukat, hogy azt méltóságban és a tisztelet virágai között aludják.
 
 „Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
 
 Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely értetek pereg.
 Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
 Aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó,
 S nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó.”
 
 Készítette: vitéz Soós Sándor őrmester
 
 |  
                      |  |  |  
                |  |  |   |  |  
    |  |  
    |  |  
 |  |  |