|
VITÉZI REND
|
|
 |
|
TÁBORILELKÉSZ HÍREI
|
|
|
|
ESEMÉNYNAPTÁR
|
|
|
H |
K |
Sz |
Cs |
P |
Sz |
V |
|
|
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
|
6
|
7
|
8
|
9
|
10
|
11
|
12
|
|
13
|
14
|
15
|
16
|
17
|
18
|
19
|
|
20
|
21
|
22
|
23
|
24
|
25
|
26
|
|
27
|
28
|
29
|
30
|
31
|
|
|
|
|
|
KERESÉS
|
|
|
|
|
HÍRLEVÉL
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
Apó a hóban |
|
|
István bácsit az első kakasszó kivetette az ágyból. Dolga nincs, de még Székelyhonban beállította óráját a Teremtő. Piciny gyerekkorától korán kelt, mindig volt a ház körül jószág, etetni, fejni kellett. A disznók is addig óbégattak, míg jól nem laktak. Na de ez még Farcádon volt. A portán, ahol nevelkedett Ő és ősei is. Aztán átfútta Őket a szél az anyaországba a Gerecse hegység apró falujába. Nem akarták ott hagyni a szülőfalujukat, de jött az árvíz, és ez jó indok volt a gyerekeknek. Nem tudták, hogy az öreg fát nem lehet átültetni. El is vitte az első ősz édesanyjukat. Ők meg mentek tovább a nagyvilágba szerencsét próbálni. Édesapjuk meg egyedül tengődött. Mobiltelefont vettek neki az elérhetőség miatt, no meg a lelkiismeretük is tiszta legyen. Otthon bozgórnak nevezték az oláhok itt meg románnak a nemzettestvérei. Itt is, ott is hontalan. Pedig mind két háborúból ki vette a részét fegyverrel a kézben apa, nagypapa.
|
Apó megnyalja a tintaceruza hegyét, majd beikszelte Szilveszter napját a naptárban. Gyufával meggyújtotta az előző nap bekészített gúlába összerakott aprófát a sparheltben. Recsegve ropogva pattogott a tűz, felvéve a harcot a csípős hideggel. Pista bácsi keze fejével letörölte a homályos ablakot, hunyorogva nézte a fénylően fehér hóborította tájat. Kinn a vetésben varjak károgva feleseltek egymással. Itt a meggyfán felfújt tollakkal a verebek a reggeli reményében csiripeltek. Az öreg bár volt cigarettája nem gyújtott rá. Megígérte a hajdan volt mátkájának, hogy eldobja a bagót. Azóta kivitték a temetőbe, de az öreg a szavát betartja, még ha szeretne is rágyújtani. De hol van az új naptár? Teszi fel magának a kérdést. Rend a lelke mindennek, a sublótfiókban kezdi el keresni. A cipődobozban régi fényképeket talál. Kirakja a konyha asztalra, és mintha mozgásba jönnének az árnyak, megelevenednek a fényképek. A kerekkőnél hajdan volt pajtásokkal. A másikon a Félix-fürdőben a kollektívbeli kollegákkal. De itt van Dezső képe is. Aki hajdan barátnak tűnt, de később kiderült a plusz pénz reményében feljelentette. A fotókon jól látni, hogy felesége mindig adott a frissen vasalt ingre, nehogy megszólják. De mi van itt a zacskóban? Kiborítva megleli az égen földön keresett olvasót. Pista bácsi redős arcán kővér könnycseppek gördülnek le. Be szerette volna tenni a koporsóba felesége mellé. Mikor utószor voltak Máriánál Csíksomlyon vásárolta. Hazafele megeredtek Mária könnyei eső formájában. Mondta is az asszony – Te apuka búcsúkönnyek ezek.
Fogja a fűrészt és leszel két fenyőágat a pajta előtti fáról. Egyiket a felesége sírjára szánja a másikat öreg négylábú barátja hantjára. Aztán még tesz-vesz a konyhába, majd délben felköti a bakancsára a jutazsákot. Így szokták meg Erdélyben, nem csúszik úgy a hó. A rózsafűzért köténye zsebébe csúsztatja, a rózsafa botjára támaszkodva indul el.
Piciny falu Gerecse ölében
Delet kongat érc hangú harang
Hajlott hátú apó vászonkötényében
Baktat a hóban
Szemében bánat ül nem harag
Kiérve a temetőbe illően köszönti volt párját, elmeséli neki hol találta meg a rózsafűzért, próbál lyukat kaparni az olvasó számára, de vér serken ujja begyéből. Mivel elásni nem tudja, a fenyőággal borítja be. Elmond egy imát, s megy tovább, a négylábú barátját meglátogatni. Felérve a szőlőbe fenyőággal letolja a havat a sír mellé épített kis padról, és megsimogatja a sírhantot. Előtte van a kép mikor beállított tavasztájt a kutyakölyökkel. Bátorsága, és hűsége az egész faluban közismert volt. Egyszer még egy medvét is kikergetett az utcájukból. Közben kisütött a nap, s a Bagóhegy fölött az apó szemeivel látja az égig érő Hargitát. Érzi Szülőfalujának jellegzetes tavaszi virágillatait. A lelke elindul a szeretet Hargitája felé, mellette csahol a hű kutya. Az út végén anyóka áll, kezeiben gyűri zsebkendőjét. Megérkeztem szól az öreg. Az anyóka szipogva simogatja meg a kutya fejét, és öleli magához hű férjét.
Ha megszólal a mobiltelefon éjfél fele apó zsebében, nincs ki felvegye azt.
vitéz Ország György
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|