| 
		 VITÉZI REND
	  
    | 
 
 
 
 | 
 
  |  
 
 
  | 
         TÁBORILELKÉSZ HÍREI
  | 
 
| 
  
 | 
 
  |  
 
 
 
  | 
   KERESÉS
  | 
 
| 
 | 
 
  |  
 
 
  | 
       HÍRLEVÉL
  | 
 
| 
     | 
 
  | 
 
 
 
	
		
	  	
	
	
 
       
           | 
           | 
          
              
  
      | 
   
 
  
    
      
        
          | 
           | 
          
            
              
                 A két levél   | 
               
              
                | 
                 | 
               
              
                
                  
                    
                      Nagyapó ült a parázsló sparhelt előtt a sámlin és révedezve bámult maga elé. Ünneplő ruhát viselt, frissen vasalt fehér inget, sötét mellényel. Csizmanadrágja élesre vasalva. Fényes csizmája tükröt tartott a pattogó lángnyelveknek. Mindig ünneplőbe öltözött mikor Pestre jött. A mostani látogatáskor igazi falusi ízeket hozott szeretteinek, kikre ráfért a torkosság a szűk, háborús időben. 1943 februárjában járunk, a világégés közepén.
  | 
                     
                     
                      A nagyszülők a héten disznót szúrtak, és a belőle készült disznóság egy része sercegett. Nagyanyó  csomagolt még savanyú káposztát, mondva- kell a vitamin. Kenyeret sütött melyet tüll ruhába tekerve küldött a nélkülözőknek. Borral nem terhelte Nagyapót, mivel Péter fia a fronton volt ősz óta. A csonka család halkan, maga elé nézve várta az étel elkészültét. Nagyapó szájából pipa lógott, de nem volt meggyújtva a dohány. Mostanában csak megszokásból tartotta a szájában. Reggelente fulladozott, melyért Nagyanyó- ne krahácsolj öreg, majd meglásd, a bagónak meglesz lesz a böjtje korholta.
  Egyetlen fiukat, kinek az elemiben feltűnt a kézügyessége tovább tanítatták. A fiú érezte szülei áldozatvállalását és falusi gyerekként is kitűnően végzett a tanárképzőben, rajz- torna szakon. Itt ismerte meg a két osztállyal lejjebb tanuló Gizellát. Neki úri származása miatt lényegesen könnyebb volt a taníttatása. A szív nem ismeri a szegénységet, sem a gazdagságot. Egymásba habarodtak. A szülői tiltás ellenére Gizella tanárnő, és Péter tanár úr az oltár elé állva a pap kérdésére igent mondtak.
  A Városliget környéki lakásba költöztek, melyet Gizella nagynénjétől örököltek. A házaspár a közeli polgári iskolában vállalt tanári állást. Péternek csak rajzott kellett tanítani, míg hitvesének magyar- németet. Nemsokára jött a gólya, csőrében a kis Gizikével. Közös megegyezéssel a tanárnő otthon maradt, és nevelte a kislányt. Péter festményeinek, és tehetséges gyerekek tanításának hamar híre ment. A polgári környezetben rangot vívott ki a család. A vasárnapi Szentmise után még órák múlva is körülállták Őket, és beszélgetést kezdeményeztek velük. Gizike négy éves volt, 1936. június 29.-én újabb gyerekáldás jött a családba. A kórházban várták a gyermek születését, de csodák csodájára két kisfiú született. Előre megbeszélve Péternek kívánták nevezni, de mivel kettő jött, hirtelen rávágták a Pál nevet. Péter édesapja szégyennek tartotta, hogy egyszerre legyen az ikerpár születés- és névnapja ezért más időpontot választottak a naptárban.
  A kórházból hazatérve Gizike és Gizella asszony nevelgette a két nebulót. A nyári szünetet a Kőrős közeli Istvánházán töltötték, Péter szüleinél. Itt a cserkésztáborban is tanított rajzot a családfő. Aztán a család életébe beleszólt a politika, kitört a háború. Péternek a rajz mellett leventeoktatást is kellett vállalni, mivel tornatanár is volt. 42 őszén Ő is megkapta a behívót, ahol végzettsége miatt hadnagy lett. Ezután teljesen megváltozott az életük. A már 7 éve Peti és Pali sem verekedett többé.
  Étkezéskor Péter asztalfői helyét üresen hagyták, és terítéket is tettek elé.
  A Nagyapó törte meg a csendet- nem kell kesergés, a politikusok is valahol emberek, és nekik is elegük van a háborúból. – Meglássátok kölykök- az ikerpár felé fordulva- nyáron már a Kőrősökön lógatjuk a gilisztát. Majd rávesszük édesapátokat is, hogy jöjjön velünk horgászni. Még nem tudom, hogy annyi horogra honnan ások ki gilisztát? Majd megoldom. Másnap reggel mikor elbúcsúztak a Nagyapótól, és a maradék disznótort fogyasztották a bejárati ajtón csengettek. Gizella asszony rohant az ajtó felé- a postás szokott így csengetni- mondta. A levél átadása után a postás sietve távozott, Ő már sok ilyet kézbesített. Gizella ránézett- ez nem az édesapátok írása, ez egy hivatalos levél- mondta. Leült a pamlagra, és kezébe szorította a küldeményt. Mintha ki akarta volna szorítani belőle az esetleges rossz hírt.
  A gyerekei kérésére sóhajtva kihúzta magát, és feltépte a borítékot. Egy rövid gépelt mondat volt benne: Vas Péter hadnagy a fronton hősi halált halt. A papírt a köténye zsebébe gyűrte, majd kitámolygott a fürdőszobába.  Megmosta az arcát, és a gyermekei elé állva mondta: - Édesapátok már a mennyországba van. Rövid szünet után a gyerekek iszonyú zokogásba törtek ki. Estefelé először kopogtak, majd egyre türelmetlenebbül csöngettek. A kitárt ajtóban mankójára támaszkodva, egy lábára amputált baka állt.
  Na mi lesz, beengedtek?- kérdezte. Az asszony bólintására belépett, majd megkérdezte- Mi ez a szomorúság? Na mindjárt felvidultok, ha átveszitek a hadnagyúr levelét. A mankóhoz nem szokott katona kivette a családnak címzett levelet, de kezéből kiesett a boríték. Egy rajz csúszott ki belőle melyen gyerekek labdáznak Édesapjukkal. Senki nem hajolt le érte. Az asszony elindult a rokkant felé, és megmutatta neki a levelet amit a postás hozott. A sokat megélt alkalmi postás ránézett az írásra, aztán ráncos arcán úgy patakzott a könny, mint barázdában az eső nyári zápor idején.
  v. Ország György
  | 
                     
                    
                      | 
                       | 
                     
                   
                 | 
               
              
                | 
             | 
             
            
             
           | 
          
             
           | 
         
       
     | 
   
  
    | 
   
     | 
     
  
      | 
   
 
 
           | 
         
       
     | 
   
 
   |