VITÉZI REND

HÍREK
ÁLLOMÁNYTÁBLA
MÉDIA
A VITÉZI REND
 • Eszmeiség
 • Mérlegek
 • Alapadatok
 • Történet
 • Törvények
 • Vitézi nagyjelvény
 • Vitézi oklevél
 • Vitézi telek
 • Vitézi cím használata
 • Kitüntetések
 • Jogi nyilatkozat
 • Tagfelvétel
 • Örömhír
EGYESÜLÉS
 • Felhívás
 • Egyesülési dokumentumok
HORTHY MIKLÓS
 • A Horthy család
 • Gondolatok Horthy Miklósról
KATASZTRÓFAVÉDELEM
KARITATÍV CSOPORT
HADISÍR GONDOZÁSA
HAGYOMÁNYŐRZŐ CSOPORT
SZOBORÁLLÍTÁS
 • Támogatás
 • Eddigi támogatók
 • Cikkek
 • Spende
 • Donation
TISZTSÉGVISELŐINK
 • Magyarország
 • Felvidék
 • Délvidék
 • Erdély
 • Kárpátalja
 • Egyesült Államok
 • Egyesült Királyság
 • Kanada
 • Németország
 • Skandinávia, Benelux Államok
GALÉRIA
 • 2013
 • 2012
 • 2011
 • Archív képek
 • Képeslapok
 • Október 23.
 • Vitézavatás
ÉVES TERV
 • Bandérium
 • Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
 • Csongrád
 • Erdély
 • Hajdú Bihar
 • Jász-Nagykun Szolnok
 • Pest
VITÉZEK
 • Akikre büszkék vagyunk
 • Hadak útjára léptek
 • Híres vitézek
 • Vitézek névsora 1921-1945
SEGÍTSÜK EGYMÁST
EGYÉB
 • Ajándéktárgyak
 • Levelek
 • Média
 • Versek, nóták
 • Vitézek Lapja
 • Vitézi Híradó, Hírmondó
HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK
 • 2015
 • 2016
 • 2017
KAPCSOLAT


 TÁBORILELKÉSZ HÍREI

 ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. augusztus  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


vitéz Mikecz Kálmán  

vitéz Mikecz Kálmán1895 szeptember 22-én született Nyíregyházán.

Családja régi magyar nemesi ősökre tekint vissza. A családi legenda és geonológiai kutatások az első ismert hősként Izsákot emlegetik, aki ezeregyszázhatvan, hetvenes években született. (kb 1160). Leszármazottai között neves közéleti személyiségek találhatók. Az írásos dokumentumok között fellelhető, hogy Magyarország királya Zsigmond 1434-ben megerősíti a család szerepét, mivel a "Mykchecz" családnak címeres nemesi levelet adományoz.

A kutatások és családi hagyomány szerint -mint akkor annyian- harcos katona emberek lehettek ősei, főleg a törökök és a bosnyákok elleni harcokban vettek részt, s tüntették ki magukat.

A Mikecz család tagjai később polgári foglalkozást űztek, s mindvégig megbecsült tagjai voltak a társadalomnak. Ezt erősíti egy 1686-ban Apafy Mihálytól kapott címeres nemesi levél, s egy 1716-ban Károly, német-római császár III. Károly néven uralkodó magyar király címeres nemesi levele is vitéz Mikecz Kálmán elődei között számos katonát találtunk. Az 1809-es utolsó nemesi felkelésben Napóleon ellen Mikecz János tisztként és Mikecz Zoltán felkelőként szerepelt.

Az 1848-as szabadságharcban számos családtag szerepelt. Ezek közül meg kell említeni Pált, aki Radeczky huszárezredben szolgált, mint főhadnagy valamint Mikecz Tamást és Sándort. Tamás mindvégig a szabadságharc hű, bátor katonája volt s végül 1849-ben az úgynevezett 48. honvéd zászlóalj parancsnoka volt őrnagyi rangban. Kitüntette magát a cibakházi Tisza hídnál vívott csatában, a budai ostromnál ahol többek között sikerült elfognia és letartóztatnia a császári hadipénztárt, majd Királyrévnél és Komáromnál jeleskedett. A kormány katonai érdemjellel tüntette ki s Klapka György napi parancsban 1849. augusztusában dicséretben is részesítette. Újszőnynél megsebesült.Mikecz Sándor mint fiatal jurátus (joghallgató) nagy bátorsággal és vakmerőséggel, - de kissé zabolátlanul - vett részt a szabadságharcban őrmesterként.

XIX. században és a XX. század első felében a család tagjai, szorgalmuk, eszük és rátermettségük következtében és nem vagyonuk miatt mert az nem volt számottevő- Szabolcs vármegye közigazgatásában meghatározó szerepet töltöttek be. Számos alispán, főszolgabíró, szolgabíró, főszámvevő stb. szolgálta a megyét. Humorba illő Ferenc József Magyar Királyról elterjedt és általánosan ismerté vált legenda, hogy amikor egy ízben bemutatták neki Szabolcs Vármegye Közigazgatási vezetői, úgy nyilatkozott, hogy" Ilyen fiatal és már Mikecz."

Történt ugyanis, hogy a felsorakozott tisztikar a tekintélyes urak között egy fiatal szolgabíró is volt, s mivel előzőleg több Mikecz nevű urat bemutattak a király úgy vélte hogy ez egy rang és ezért csodálkozott fiatalságán. A család azóta is - ha nem szó szerint -, de ténylegesen rangnak tartja a nevet s e szerinti kötelezettséggel igyekszik élni. Vitéz Mikecz Kálmán édesapja Szabolcs vármegye alispánja volt, s mint többször leírták igen jó szónoki tehetséggel rendelkezett. Alispánsága előtt, mint függetlenségi párti országgyűlési képviselőként képviselte választókerülete illetve a megye érdekeit. Neve mellé gyakran ragasztotta jelzőként az utókor hogy ő volt az " utolsó igazi kuruc alispán."

Igen korán , még 51 éves korában hunyt el amikor Mikecz Kálmán csak 6 éves volt. Édesanyját pedig 10 évesen vesztette el. Így gyermekkorát szülői ház helyett rokonoknál volt kénytelen leélni. Szülőktől örökölt vagyonát pedig az árvaszék hadikölcsönbe fektette ami tudvalevően a háború miatt nullára értéktelenedett. Nyíregyházán protestáns gimnáziumban érettségizik, majd egy évet jogot hallgat. Az első világháború - természetesen- az ő életét is megváltoztatta, mivel 1914 kora őszén bevonul s a császári és királyi harmadik huszárezred. Aradon megkezdi egész aktív életét meghatározó katonai szolgálatát. Alapkiképzést követően elvégezte a tartalékos tiszti iskolát és 1915 május végétől kezdve a háború befejezéséig kisebb megszakításokkal - az orosz hadszíntereken teljesített frontszolgálatot. 1915. június elején a Visztula vonalnál átesik a tűzkeresztségen és az ezrede a gróf Hadik András huszárezred kötelékében mint Kadét, részt vesz a hírhedt San folyó menti harcokban, majd átkelve a Pilicán, augusztusban Varsó körzetébe érkezik. Az utak mentén mindenütt az oroszok által kirabolt falvak felrobbantott erődítmények meredeztek. A lengyelek, főleg a kozákokra panaszkodtak s a magyarokat mint felmentő sereget fogadták.

Varsótól észak-kelet irányban folytatja az ezred az előrenyomulást és erős ellenséges tűzben a Liwjec folyón kierőszakolja az átkelést. Jablonnánál kemény ütközet kerekedik ahol az ezred századai lóról szállva támadnak. A harcok alatt az ellenséges erők igen nagy vereséget szenvednek, de az ezred veszteségei is számottevőek. 1915. augusztus közepén igen erős tüzérségi, géppuska és puskatűzben támad sikeresen az ezred. E harcokban kifejtett személyes bátorságáért felterjesztik a "kis ezüst" vitézségi éremre. Átkelve a Bugon már elérik a mocsaras erdőségeket ami megnehezíti az előre haladást. Szeptemberben már a Bielowiezskaja óriás kiterjedésű ősi erdőségen keresztül vezet a hadi út. Ez volt egyébként az orosz cár európai bölényrezervátuma. Ez az előrenyomulás a magyar huszárokat is sújtó orosz taktika miatt igen nehéz és körülményes volt. Az oroszok az 1812-es Napóleon elleni háború taktikáját alkalmazva, visszavonulásuk alkalmával minden terményt anyagi készletet és tereptárgyat elpusztítottak. Felgyújtották a lábon álló gabonát a falvak és városok élelmiszerkészletét elszállították vagy megsemmisítették. Felgyújtották az épületeket, felszedték a vasúti síneket ..stb. Az ezred átvonult a kb. 150 ezer lakosú Brest-Litowsk nevű városon is. Még ezt sem kímélték a visszavonulók a város csak füstölgő falakból állt. Az előre nyomuló csapatok a helyszínen semmi utánpótlásra alkalmasat nem találtak, így sok száz kilométer távolságról kellett a hátországból mindent kiszállítani. A csapatok ráadásul úton útfélen az elhurcolt visszamaradó lakosság szekérkaravánjaival találkozott s ezek jóformán eltorlaszolták a még használható utakat is. vitéz Mikecz Kálmán harctéri szolgálatában is maradandó " élményt" jelentett a Pripiatji mocsarakban folyó harci időszak. Igen nehéz terepen sokszor lóról szállva harcoltak a századok, sőt 1915 szeptember 27-én egy 1500 lépésre lévő magaslati vonalat teljesen nyílt terepen az oroszok svapner és gránáttüzében foglalnak el a huszárok. Itt, Kolki körül heves harcok kezdődtek. A Razniczky erdőn át menetelő huszárokat állandó erős orosz géppuskatűz éri. Eközben az amúgy is erdős mocsaras terepen felhőszakadás szerű vihar kapja el az ezredet. Csak a fegyelmezett huszárszellem óvja meg az egységeket a szétszakadástól.

Szeptember harmincadikán igen heves ütközet bontakozik ki amelyben az ellenfélnek véres veszteséget okozva 400 orosz foglyot is ejtettek. A huszárok részéről is komoly a veszteség, több tiszt is megsebesült, s itt kap súlyos comblövést Mikecz Kálmán hadapródjelölt is. A részletek ismeretlenek, de bátor helytállásáért itt terjesztik fel az úgynevezett Nagyezüst vitézségi éremre. Ez alapozta meg a vitézi rendbe való belépésének lehetőségét is. E harcok közepette nem egyszer lóról szállva a szuronyrohammal vették be az ellenséges orosz állásokat. Mikecz Kálmán a fent vázolt harcok alatt a sebesülésen kívül egy életre szóló reumát is kapott. Elmondása szerint sokszor órákig kellett a vizes mocsaras terepen feküdve harcolni vagy éjszakázni.

Ez igen sok ember csontrendszerét támadta meg.

Hozzávetőlegesen 3 hónap gyógykezelést a hadi kórházakban követően "saját kérésre" ismét az orosz fronton folytatja katonai pályafutását.

Komolyabb harcokra a Styer folyó környékén került sor 1916-ban a Buczacz körüli védelmi körzetben. Az orosz hadvezetés óriási erőket összpontosítva támadott váltakozó hadiszerencsével. Ezen támadás sokszor védekezésre késztette a huszárokat. Július első napjaiban is elkeseredett harc folyt, s például június 7-én egymás mögött sűrű vonalakban vonultak fel az orosz gárda lovasszázadai, de a huszárok nyugodtan célzó gyilkos tüzében összeomlott a jól előkészített roham. A huszárok ugyanis jól tudták hogy a ló emberre nem lép és ezért felűzött szuronnyal nyílt vonalon fekve és tüzelve a győzelem biztos tudatában várták be a több hullámú rohamot. 1916 augusztus elsejével Mikecz Kálmánt - méltányolva rátermettségét és bátorságát is hadnaggyá nevezték ki. Az év hátralevő része is az 1917-es esztendő is súlyos harcokkal telt.Az 1917 július 29-én IV.Károly király személyesen kézfogás kíséretében tüntette ki a tisztek egy csoportját köztük Mikecz Kálmánt is. A megmaradt okmányok szerint ebben az időszakban mint egyedüli hadnagy század parancsnoki beosztásban szolgált. A többi század parancsnoka vagy főhadnagy vagy kapitány volt.

Az is bizonyítja a rátermettségét, hogy parancsnokai hadnagy létére századparancsnokságot bíztak rá. Ebben az időszakban az ezredhez egy német összekötő tiszt is beosztást nyert abból a célból, hogy a német hadsereggel való szorosabb bajtársi kapcsolat érvényesülhessen. E tisztet is Mikecz Kálmán századparancsnok mellé osztották be ami a német nyelvtudás elismerése mellett, az ezredparancsnokság bizalmát is tükrözte. 1917. novemberében megkapja a főhadnagyi előléptetését. Az év hátralévő része bolsevik forradalom kitörését követően megváltozott. A harcok lecsitultak. Az ezredet 1918-ban először Besszarábiába, majd Odesszába vezényelték. Itt rendfenntartó szerepet töltöttek be. Az összeomlást követően - az ellenség előtt a fegyvert nem letéve - az ezred 1918 novemberében rendezett, parancs szerint hazatért. Véget ért számukra is az első világháború. A huszárok becsülettel harcolva, egyéni és csoportos hőstetteket véghezvíve jó magyarhoz és az ősi hagyományokhoz híven derekasan megállták a helyüket.

Az első világháborút követő összeomlás, majd a gyászos békediktátum ereje szétzilálta a magyar hadsereget.

Mint tényleges főhadnagy Mikecz Kálmán állományba maradt, s a kor szokásához híven különféle beosztásokban szolgált. Ismert, hogy az akkori magyar hadsereg létszáma az antant hatalmak illetve a békeszerződés előírása szerint korlátozott volt. A tiszteket igyekezett az újonnan megalakult hadvezetés úgymond "elbújtatni". A megbízható tisztek neve alatt egy másik tiszt is szolgálatban állt, - tehát rejtve -. Így került sor arra, hogy egy időben az ő neve alatt egy L. Mikecz Kálmán is szolgált. Szolgálata döntő többségben Szabolcs megyéhez, illetve Nyíregyházához kötötte.

Volt szakasz és századparancsnok, első ezredsegédtiszt, járási leventeparancsnok, lónyilvántartó tiszt, stb. 1940-ben a lovasdandár parancsnokságán személyügyi előadó, majd ismét a 4. számú Hadik András huszárezredhez helyezkedik, ahol 1941 január 1-től az ezred második osztályának ( zászlóalj erősségű ) parancsnoka lett.

Közben 1924 június 15-én a Vérmezőn Magyarország Kormányzója vitéz nagybányai Horthy Miklós vitézzé avatja. Sikeresen elvégzi Budapesten a törzstiszti tanfolyamot s így tizenegy évi századosi rendfokozatát 1937-ben törzstiszti, őrnagyi rendfokozattá változtatják.

A második világháborúba való belépésünket követően, a nyíregyházi huszárezredet is elsőnek rendelik ki a keleti , úgynevezett szovjet hadszíntérre 1941 nyarán.

Itt huszárosztálya élén - mely három századból, géppuskás stb. alakulatból állt - lóháton, közel kétezer kilométert megtéve harcolt a kapott parancsot teljesítve. A huszárezred szép sikereket ért el, s nehéz harcok árán Dnyeper folyóig küzdötte fel magát. A makacsul védekező ellenséggel számos, jelentős sikert könyvelhetnek el a huszárok. 1948-ban egy német tiszti szemtanú Erich Kern háborús visszaemlékezéseiben vitéz Mikecz Kálmán által vezetett huszárosztály harci ténykedésére az alábbiak szerint emlékezett vissza.

"...Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk! Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük kirántotta kardját. Négy-öt páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtatott a széles síkságon. Seydlitz rohamozott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm. Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordult, és pánikszerűen elhagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen...."

Ezt a lovasrohamot az utókor "a történelem utolsó sikeres nagyobb szabású huszár rohama"-ként tartja számon. ( Nyikolajev 1941 augusztusa ).

Ezekben a napokban igen kemény harcok folytak. Az ezrednapló , s más leírások rögzítik, hogy a huszárok előnyomulását igen erős tüzérségi tűz, s a hadszíntér sávjában mintegy 500 hold égő búzatábla nehezítette. A parancs értelmében Mihajlovka-féle széles alakzatban nyomuló egységek komoly ellenállásba ütköztek. Váratlan rajtatütéssel az előretörő egyik huszárszázadot erős túlerő támadta meg, mely felvéve a harcot kénytelen volt visszavonulni. A század parancsnoka is hősi halált halt. A visszavonuló vágtázó lovasokat Mikecz Kálmán személyes bátorságával megállította, s újra rendeztette.

A frontszolgálat alatt a huszárság igen derekasan megállta a helyét, s becsületesen , hazájához híven teljesítette kötelességét. Az ellenség nem tudott győzni, de a végtelen orosz rossz útviszonyokat a lóállomány nem tudta véglegesen megszokni. A Dnyeper elérése után a lovasságot a gyalogság váltotta fel.

Az ezred fogadtatására 1941 őszén díszelgő ünnepséget rendeztek Nyíregyházán, ahol a kormányzó előtt elvonulva tisztelgett a hazatért lóháton elvonuló sereg. Mikecz Kálmán kivont kardal osztálya előtt egy világos - majdnem fehér - lovon vezette osztályát , s a kormányzó hosszasan kísérte szemével a ragyogó képet mutató táncoló lovat és lovasát. Az ünnepség keretében egyébként a kormányzó saját kezűleg tüntette ki az akkorra már alezredessé előléptetett osztályparancsnokot.

Mikecz Kálmán még több mint egy évig osztályparancsnoki beosztásban maradt, majd mint úgynevezett visszamaradó különítmény parancsnoka tevénkenykedett. Az igen nehéz ezredesi parancsnoki, vezetési vizsga sikeres letétele után 1943 augusztus 1-én huszárezredessé léptették elő.

Nyíregyháza elestéig a városban szolgált, majd Sopronba helyezték . Itt 1945 márciusában ismét a harctérre vezényelték, ahol mint harccsoport parancsnok részt vett a huszárhadosztály maradékainak és egyéb alakulatoknak Rába mögötti védelmi harcokban. 1945 március 31-én Sopronban szovjet fogságba esik, ahonnan csak 1948 június 28-án tér haza.

Tizenegy szovjet hadifogoly táborban sínylődött, volt amikor ő volt a legmagasabb rangú magyar tiszt.

A hadifogságban sem tört meg, mindvégig katonához méltóan, bajtársi szellemben vészelte át ezt a nehéz időszakot.

Hazahozatalát követően - természetesen - B - listázták, majd nyugdíját is megvonták.Nyíregyházáról eltanácsolták, s így Budapesten próbált megélhetést teremteni családjának is.Az akkori viszonyokat ismerve, nem tudott elhelyezkedni, s mint egy darabig - amíg egészsége engedte - segédmunkásként dolgozott.

Parancsnokai, alárendeltjei, majd fogolytársai becsületes, hazájához mindvégig hű tehetséges embernek tartották.

Jellemző, hogy a háborút követően a legnehezebb időben volt katonatársai igyekeztek segíteni neki. A legénységi állományból is számos esetben segítő szándékkal keresték meg őt és családját.

Érdemeit a rendszerváltozást követően ismételten elismerték, mert az első szabadon választott kormány javaslatára, az akkori Köztársaság Elnöke 1994 május 21-én posztumusz "DANDÁRTÁBORNOKKÁ" léptette elő.

Az utókor emlékét tiszteletben tartva Nyíregyházán egy utcát neveztek el róla, s e városrészben emelt huszár emlékparkban bronz domborműve, 2006 óta a Bandérium névadója, és rövid életrajza hirdeti hősies emberi mivoltát.

A két világháborúban kapott kitüntetései:

- Magyar Érdemrend Lovagkeresztje
- Katonai Érdemérem (Signum Laudis) IV. Károly királytól
- Magyar Koronás Bronzérem (Signum Laudis) hadiszalagon a kardokkal (Horthy Miklós kormányzótól)
- Ezüst Vitézségi Érem I. osztálya (Nagyezüst)
- Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya (Kisezüst)
- Károly Csapatkereszt
- Nemzetvédelmi Kereszt
- Tűzkereszt I. fokzat
- Sebesülési Érem
- I. Világháborús Emlékérem
- Tiszti Szolgálati Jel
- Erdélyi Emlékérem
- Német Lovagrend Mária Keresztje
-Osztrák Háborús Emlékérem I. fokozat
- Bolgár Háborús Emlékérem I. fokozat
- Német Vaskereszt II. osztálya
- Vitézi Rend jelvénye

vitéz Mikecz László (névadó kisebbik fia)
vitéz Mikecz András (névadó legkisebb unokája)


 
© 1992-2013. Vitézi Rend