VITÉZI REND

HÍREK
ÁLLOMÁNYTÁBLA
MÉDIA
A VITÉZI REND
 • Eszmeiség
 • Mérlegek
 • Alapadatok
 • Történet
 • Törvények
 • Vitézi nagyjelvény
 • Vitézi oklevél
 • Vitézi telek
 • Vitézi cím használata
 • Kitüntetések
 • Jogi nyilatkozat
 • Tagfelvétel
 • Örömhír
EGYESÜLÉS
 • Felhívás
 • Egyesülési dokumentumok
HORTHY MIKLÓS
 • A Horthy család
 • Gondolatok Horthy Miklósról
KATASZTRÓFAVÉDELEM
KARITATÍV CSOPORT
HADISÍR GONDOZÁSA
HAGYOMÁNYŐRZŐ CSOPORT
SZOBORÁLLÍTÁS
 • Támogatás
 • Eddigi támogatók
 • Cikkek
 • Spende
 • Donation
TISZTSÉGVISELŐINK
 • Magyarország
 • Felvidék
 • Délvidék
 • Erdély
 • Kárpátalja
 • Egyesült Államok
 • Egyesült Királyság
 • Kanada
 • Németország
 • Skandinávia, Benelux Államok
GALÉRIA
 • 2013
 • 2012
 • 2011
 • Archív képek
 • Képeslapok
 • Október 23.
 • Vitézavatás
ÉVES TERV
 • Bandérium
 • Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
 • Csongrád
 • Erdély
 • Hajdú Bihar
 • Jász-Nagykun Szolnok
 • Pest
VITÉZEK
 • Akikre büszkék vagyunk
 • Hadak útjára léptek
 • Híres vitézek
 • Vitézek névsora 1921-1945
SEGÍTSÜK EGYMÁST
EGYÉB
 • Ajándéktárgyak
 • Levelek
 • Média
 • Versek, nóták
 • Vitézek Lapja
 • Vitézi Híradó, Hírmondó
HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK
 • 2015
 • 2016
 • 2017
KAPCSOLAT


 TÁBORILELKÉSZ HÍREI

 ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


Látogatóban az utolsó monori királyi honvédnél  

2017. február 18-án, szombaton, a Vitézi Rend monori tagjai látogatást tettek a 98 éves Baki Lajos bácsinál. Valószínűleg Monoron ő az utolsó, még élő egykori II. világháborús honvéd.


Baki Lajos 1919-ben született. Aktívan részt vett a II. Világháborúban,  t. őrvezetőként fejezte be a háborút 1943-ban, de mind előtte, mind utána megpróbáltatásokkal teli, de teljes, és tanulságos életet élt. A mai napig féltve őrzött katonakönyve, ill. „Harctéri igazoló lapja” szerint 1940. decemberében vonult be katonának. A Magyar Királyi 3. Gépkocsizó Lövész Zászlóalj lövészeként részt vett a Délvidék visszaszerzéséért folyó hadműveletekben, majd, mint harctéri tapasztalatokkal bíró honvéd, a Keleti – frontra került. Itt 1942-ben egy légitámadás során ugyan megsebesült, de vissza nem vonták. A Doni-áttörést túlélve, 1943 tavaszán került vissza Magyarországra, ahol tartalékos állományba helyezték.  Munkaadója, a MÁV, mint nélkülözhetetlen munkaerőt, már nem engedte vissza aktív katonai szolgálatra. Szolgálati éveiről a „Délvidéki Emlékérem”, illetve a „Tűzkereszt I. fokozat” elismerések tanúskodnak.


 

A Vitézi Rend Szabályzata alapján Baki Lajos, a Magyar Királyi Honvédség Keleti-frontot megjárt egykori őrvezetőjeként,  jogosult a Vitézi Rend „A Hazáért” emlékéremre.
E kitüntetést, és kísérő oklevelet a Vitézi rend Pest megyei széktartója, v.Kiss Zsolt vitézi százados, illetve v. Kiss László Sándor vitézi őrmester adta át. A küldöttség tagja volt még v. Szőnyi Attila, ill. v. Hajdú Márton, valamint édesapja Hajdú Árpád is. Külön öröm volt, hogy elkísért minket Nt. Schaller Tamás, a Monor-Nagytemplomi Református Egyház lelkipásztora is, ugyanis Baki Lajos bácsi 1949-óta hűséges és fáradhatatlan presbitere ezen egyházközségnek.

 


Lajos bácsi hosszasan beszélt nekünk életéről, honvédkori élményeiről, illetve az elmúlt évtizedek nehéz, embert próbáló, vagy éppen felemelő eseményeiről. Idős korából adódó gyengébb fizikai állapota, illetve közel 70 (!) éves mozgáskorlátozottsága ellenére elbeszélései végig derűs hangulatot árasztottak, a történetekben nemegyszer jóízűen tréfálkozott. A 40-es évek végén Lajos bácsi lábát amputálni kellett egy vasúti szolgálati baleset következtében, azóta fél lábbal él, de ez munkakedvét el nem vette, ugyanis 1979-es nyugdíjazásáig aktív dolgozó volt! Szellemi frissességéről árulkodott, hogy név szerint elmondta a két háború közt Monoron élő, akár vitézi földbirtokkal is rendelkező vitézek névsorát.

Meggyőződésem, hogy a találkozó mindannyiunk számára igen hasznos, és tanulságos volt. Lajos bácsi, mint élő történelemkönyv, nagy idők nagy tanújaként, de mégis tiszteletreméltó szerénységgel és egyszerűséggel beszélt évtizedes tapasztalatairól. Látogatásunk végén pedig kérés és kérdés nélkül, teljesen természetesen, imádságban köszönte meg az Isten gondviselő szeretetét.  Így adott nekünk élő, és valóságos példát, hogy Istenért s Hazáért való szolgálatunk alól nem mentesít sem életkor, sem fizikai állapot, sem bármily nehézség.

Őszintén hálásak vagyunk e találkozóért.
v.Szőnyi Attila


 
© 1992-2013. Vitézi Rend