Kedves barátaim! Tisztelettel köszöntöm a kiállításra meghívott vendégeinket: vitéz Nagy Miklós úr Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei Törzskapitányt Hegedűs Pál Kisbér helytörténész díszpolgár Kisbér városának, egyben hiteles emlékezője az eseményeknek Sinkovicz Zoltán Kisbér város polgármestere Dr. Udvardi Erzsébet Kisbér város volt polgármestere A mai emlékező kiállításom címe „1956 Kisbér emlékezés és főhajtás” Emlékezés a 60 évvel ezelőtt történt Kisbéri eseményekre, mely ma joggal nevezhető egy kulturált, vér nélküli, csendes, emberséges tömeg megmozdulásnak itt kis hazánkban. 1956 őszén, Magyarországon. Emlékezzünk! Igen emlékezzünk ma az emlékezők tollaiból. Emlékezzünk, akik ma már nem lehetnek velünk, egyben köszöntjük azokat, akik ma is képviselik 1956 tartalmát, világhírmondó jelentőségét. Köszöntjük Hegedűs Pál Kisbér város díszpolgárát, helytörténészét és élő egykori szemtanút, aki ma is könnyes szemekkel emlékezik településünk sorsdöntő eseményeiről. Emlékezzünk az itt bemutatott életutakra, akik később megszenvedték szabad gondolataik felelősségét. Emlékezzünk Pilbauer László néptanítóra, aki nélkül a csendes emlékezés helyett, dermedten talán ma sírkeresztek között állhatnánk. Fakász Tibor nemzetőr parancsnokra, kinek hagyatéka ma az 1956-os kisbéri események dokumentumai. Főhajtás: mint kiállításom címe is, mindazok előtt, akik a magyar történelemben mertek újat, jobbat, szebbet álmodni, és tettükért a legdrágábbal, az életükkel fizettek. Köszönöm a figyelmet.
Legyen szabadság!
Láncaink zörögnek az ismeretlen ködben
Ismeretlen ez a köd, mely ránk nehezedve,
Fullasztva, béklyózva, szétzúzza a magyar szívet!
Szétzúzza a lelket, testet!
Bilincsbe szorítja a kezet.
Bilincsbe szorítja a kezet, vasrudakat, kardokat,
Szuronyokat rendelve az emberek kezébe.
Fénylik a csillag felettünk!
Fénylő sugarait messziről velünk tiszteltetik.
Katonák jöttek idegen földről,
Megparancsolták, hogy csillagukat szeressük!
Verejtékünk, ha folyik az izzó, lángoló, parázsló
Vastömegben.Lelkünket már kilehelve, parancsukra
Hatalmas vasszörnyeteg tankokat éjt-nappal
Átölelve kovácsoltuk össze.
A magyarok istenit megtanulva, sírva, bőgve, könyörögve.
Parancsukra lépve, lélegezve. Egy idegen eszmét átélve.
Izmaink véresen szétszakadva, kaparjuk, tűrjük
Az anyaföldet, mintha abban keresnénk
Megszolgált jövőnket.
A csillag fénye, mely ránk világít
Lélegzetünket visszafojtva, magunkban úgy fohászkodunk.
Magunk sem tudjuk már, vajon Istent, vagy embert várunk.
De elegünk van már a kiszolgáltatottságból!
Fogd a vasat magyar!
Törd a csillag fényét
Taposd el ez idegen hatalom minden jelképét.
Folyton pirosló véred a feltüzelt vastömegben,
Kardjaiddal szúrd át, aki feltartóztat Téged!
Legyen szabadság!
A szabadságnak magyar neve, magyar címere!
A szabad embereknek már ne vérezzen a szíve!
Magyar zászló, magyar Isten lebegjen
Magyarország szent szívében!
Kisbér, 2008.
vitéz Békási Imre