VITÉZI REND

HÍREK
ÁLLOMÁNYTÁBLA
MÉDIA
A VITÉZI REND
 • Eszmeiség
 • Mérlegek
 • Alapadatok
 • Történet
 • Törvények
 • Vitézi nagyjelvény
 • Vitézi oklevél
 • Vitézi telek
 • Vitézi cím használata
 • Kitüntetések
 • Jogi nyilatkozat
 • Tagfelvétel
 • Örömhír
EGYESÜLÉS
 • Felhívás
 • Egyesülési dokumentumok
HORTHY MIKLÓS
 • A Horthy család
 • Gondolatok Horthy Miklósról
KATASZTRÓFAVÉDELEM
KARITATÍV CSOPORT
HADISÍR GONDOZÁSA
HAGYOMÁNYŐRZŐ CSOPORT
SZOBORÁLLÍTÁS
 • Támogatás
 • Eddigi támogatók
 • Cikkek
 • Spende
 • Donation
TISZTSÉGVISELŐINK
 • Magyarország
 • Felvidék
 • Délvidék
 • Erdély
 • Kárpátalja
 • Egyesült Államok
 • Egyesült Királyság
 • Kanada
 • Németország
 • Skandinávia, Benelux Államok
GALÉRIA
 • 2013
 • 2012
 • 2011
 • Archív képek
 • Képeslapok
 • Október 23.
 • Vitézavatás
ÉVES TERV
 • Bandérium
 • Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
 • Csongrád
 • Erdély
 • Hajdú Bihar
 • Jász-Nagykun Szolnok
 • Pest
VITÉZEK
 • Akikre büszkék vagyunk
 • Hadak útjára léptek
 • Híres vitézek
 • Vitézek névsora 1921-1945
SEGÍTSÜK EGYMÁST
EGYÉB
 • Ajándéktárgyak
 • Levelek
 • Média
 • Versek, nóták
 • Vitézek Lapja
 • Vitézi Híradó, Hírmondó
HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK
 • 2015
 • 2016
 • 2017
KAPCSOLAT


 TÁBORILELKÉSZ HÍREI

 ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. augusztus  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


Avasodik a szalonna  

 
 
2017. június 21-én a budapesti Klebersberg-kastély avatásán elhangzott miniszterelnöki beszéd izzó parazsa igen csak tűzbe hozott néhány „okos” embert és néhány társadalmi réteget.
Hamiskártyás szószólók a kommunizmus bűneit leplezve a magyar zsidóság tragédiájáért egyedül vitéz nagybányai Horthy Miklóst teszik felelőssé.
Csak kiterítve minden kártyalapot érthetjük meg igazán a magyar zsidóság tragédiáját.


vitéz Pádár Sándor hadnagy írása

Elöljáróban szögezzük le, hogy a holokauszt sajnos megtörtént. Ez nem lehet vita tárgya. De mielőtt minden felelősséget a Kormányzóra és a nevével jelzett korszakra zúdítanánk, tekintsünk vissza a történelem lapjaira, s az apróbetűs rész elolvasására ösztönöznék mindenkit! Főleg azokat, akit hangos „ugatással” vádaskodnak!

A Horthy korszak eseményeinek értelmezésénél azt is vegyük számításba, hogy voltak olyan vezető beosztású emberek, akiknek tevékenységével sokan – így a Kormányzó úr sem értett egyet. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a kor kommunikációs lehetőségeit sem: telefon nem volt mindenhol és mindenkinek, de a hírek gyors továbbítására nem volt internet sem.

Ismereteim szerint a vidéki zsidóság sorsáról hírt adó levelet Horthy Istvánné (Edelsheim-Gyulai Ilona) adta át apósának- a Kormányzó úrnak, aki ezt követően állította le a deportálásokat, megmentve ezzel több ezer budapesti zsidó életét.

A köztudatba vitt holokauszt szerint ezt követően még Auschwitzban, Mauthausenben több ezer magyar zsidó kivégzésével az embertelen népirtás ugyan folytatódott, de a szovjet felszabadítók révén több ezren megmenekültek (?). Itt a történet akár vége is lehetne, hiszen sokan csak eddig ismerik a történelem eme gyászos időszakát.

Vége lehetne, de sajnos nem itt ért véget a magyar zsidóság sorsa!

… és akkor most a történelem lapjain nézzük meg az apróbetűs részt, hogy megértsük, miért nem tisztességes mindent csak a Horthy korra, illetve a Kormányzó úrra testálni.

1944. szeptemberében szovjet csapatok elérték Magyarországot, és 1945. áprilisáig az egész országot megszállták. Ez időszak egy új fogalmat honosított meg történelmünkbe: „málenkíj robot”. A megszálló szovjet katonák akit értek, vittek mindenkit málenkíj robotra. Nem számított, hogy katona vagy civil, de nemre, korra sem voltak tekintettel.

1945-ben a felszabadított auschwitzi és muthauseni táborból hazafelé tartó, illetve már haza ért, illetve itthon maradt több ezer magyar zsidó is szovjet fogságba esett, s róluk többé senki sem beszélhetett. Valahol szovjet hadifogságban haltak meg, örökre elfelejtve – s a nagy nyilvánosság abban a hitben konstatálta halálukat, hogy a holokauszt sodrában valamelyik koncentrációs tábor lett szenvedésük végállomása.

Lehet, hogy az Olvasó kétségbe vonja a leírtakat.

Nem csodálom, mert hihetetlennek tűnik, hogy sok magyar zsidó nem koncentrációs táborban, hanem szovjet hadifogolyként halt meg.

És higgye el a kedves Olvasó, júniusi kánikulában nem kaptam napszúrást, valós tényről írok! De nézzünk vissza a múltba.

1944-től Magyarország szovjetek által megszállt területté vált. Szovjetek által ellenőrzött Magyarországon a háború lezárását követő demokratikus államrend kialakulása 1947-ben Nagy Ferenc miniszterelnök félreállításával végleg megpecsételődött:

Nagy Ferenc „Tildy Zoltán köztársasági elnökké választása után, 1946. február 4-től miniszterelnök. Politikáját a békeszerződés megkötéséig tartó kivárásra építette; ellenezte a proletárdiktatúrát, a tervgazdálkodást, de az együttműködés megőrzése érdekében jó néhány kérdésben engedett a baloldali koalíciós pártok követeléseinek. A párizsi békeszerződés 1947. február 10-i aláírása egybeesett a kommunista irányítású politikai rendőrség által kreált »köztársaság-ellenes összeesküvési üggyel«, amelybe számos politikai támogatóját belekeverték, többek között jó barátját, Kovács Béla pártfőtitkárt is letartóztatták a szovjet hatóságok. Rákosi Mátyás, kihasználva svájci szabadságát, őt is megvádolta az összeesküvésben való bűnrészességgel; gyermekét túszként felhasználva, zsarolással 1947. június 2-án kikényszerítették a lemondó nyilatkozatát.” (http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/kislex/biograf/nagy.htm)

Rákosi Mátyás és társai előtt zöldjelzést kapott egy olyan korszak felépítése, amelyből ízelítőt Kun Béláéktól már kapott a magyar nemzet, ugyan akkor soha többé azt nem sírja vissza senki sem.

Július 25-én kihirdetik a Párizsi békeszerződés rendelkezéseit megfogalmazó 1947. évi XVIII. törvényt, melyben a 21. Cikk így fogalmaz:

„1. A magyar hadifoglyok, mihelyt lehetséges, hazaszállítandók a hadifoglyokat visszatartó egyes Hatalmak és Magyarország között erre vonatkozólag kötött megállapodások szerint.”


Plakát az 1940-es évek második feléből

Azóta már tudjuk, hogy ezt követően a hadifogolykérdés, valamint minden, ami a Horthy korszakhoz köthető a rendszer megítélése szerint – törlendő! Törlendő és megsemmisítendő az emlékezet, az emberi lét.

A 100 288 fogoly 1947-ben történt hazaszállítása valójában a magyar békeszerződés megkötésével volt kapcsolatban. Még 1948-ban is 84 310 fő érkezett haza, azonban a Szovjetunió nem tudott elszámolni a területére szállított kb. 600 000 magyar állampolgárral. Kommunista diktatúra kiteljesedésekor, 1948. novemberében a kormányzat a hadifogolykérdést hivatalosan megoldottnak tekintette, mondván, akkorra már csak a szovjet hatóságok által elítélt háborús bűnösök maradtak kint. (Rubikon, Orosz fogság. Hadifoglyok, kényszermunkások, politikai elítéltek)

Palásthy Rezső újságírót 1945-ben az óvóhelyről hurcolták el kényszermunkásnak. Különféle szovjet fogolytáborokban raboskodott, ahonnan 1948-ban sikerült Németországba jutnia. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége 1949-ben létrehozta Münchenben saját hadifogoly-szolgálatát. E közösséghez csatlakozott Palásthy Rezső is, kinek szerkesztésében jelent meg a „Magyar Hadifoglyok a Szovjetunióban” c. „Fehérkönyv”. 1950-ben Bad Vörischofenben megjelent könyv hatására 1951-ben az ENSZ létrehozott egy ad hoc bizottságot a világ különböző részein (különös tekintettel a Szovjetunióra) dolgoztatott kényszermunkások és hadifoglyok helyzetének feltárására. (http://mult-kor.hu/gyufasdobozra-irtak-a-szovjet-lagerekben-elhunytak-nevet-20150226?pIdx=2) Ugyan akkor Magyarországon e könyvet betiltották, 1990-ig még csak beszélni sem lehetett létezéséről.

Olvassunk bele e könyvbe:

A legtragiukusabb sors azonban a náci terror által halálra üldözött magyarországi zsidókra várt, akik, mint felszabadítót várták a szovjet hadsereget. Ezeknek a szerencsétleneknek egy része alig, hogy megmentette puszta életét a gettók vagy nácik KZ-ek poklából, megdöbbenve tapasztalták, hogy hiába sikerült néhány héttel ezelőtt megmenekülniük az Auschwitz és Mauthausen felé útnak indított nácik által hajtott menetoszlopból, hiába sikerült túlélniük az 50 napos ostrom minden borzalmát, a Budapesten 3 hónapig tartó dühöngő náci terrort, a vörös katonák éppúgy lökték be őket a kelet felé hajtott rabszolgamenetekbe, mint azt néhány héttel azelőtt a nácik tették.

De nem csak a budapesti gettó pincéiből előtámolygó zsidósággal tették meg a szovjet katonák, hanem a németországi KZ-ekből a nyugati szövetségesek által kiszabadított és hazafelé tartó zsidókra is ugyanez a sors várt.

(…)

Nem használt sem a náci KZ-ekből való szabadulást tanúsító szövetséges igazolás, sem kérés, aki Nyugat felől érkezett, az mind ellenségnek számított.


Kép

Ismert tény, hogy a hadifogolykérdést 1950-től már nem feszegethette senki. 1956-ban a kényszerű csendet egy forradalmi újságban megjelent írás törte meg.

Nagy Imre miniszterelnök keddi rádióbeszédében bejelentette, hogy a kormány haladéktalanul tárgyalást kezd a Szovjetunió kormányával. A tárgyalások fő célja a szovjet csapatok azonnali kivonulása Magyarország területről.

(…)

Ebben a történelmi órában követelnünk kell a visszatartott magyar hadifoglyok azonnali hazaszállítását is!

(…)

11 évvel a háború befejezése után nincs és nem is lehet olyan bűn, ami miatt még mindig fogságban lehet tartani emberek ezreit.” (Magyar Világ, 1956.11.01. 1.p.)

Én egy véletlen szerencse folytán, ez év januárjában hazakerültem Szibériából. (…) Írják meg, hogy tudja meg mindenki, hogy sokan, nagyon sokan vannak még odakint. Kint szenvednek alaptalan vádak miatt életfogytiglani kényszermunkára ítélve…” (Magyar Világ, 1956.11.03. 3.p)

A forradalom leverése viszont több évtizedre újra fátylat borított a hadifogolykérdés megoldásra.

1990-ben viszont érdekes esemény rázta fel a magyar közéletet:

Kulcsár Antal negyvenhat év szibériai száműzetés és többszöri szökéskísérlet után 1990. június 26-án hazatérhetett! Tiszta elmével és orosz dokumentumokkal igazolt élettörténete figyelmet érdemel:

Többször próbált eljutni Moszkvába, hogy a magyar nagykövetségtől kérjen segítséget. És egyszer sikerült a követségre el- és bejutni. Itt azonban gyorsan lerázták. Kezébe nyomtak kétszázötven rubelt, s mehetett Isten hírével. Vissza Szibériába! (Reform, 1990.07.13., Magyar Nemzet Archívum, 2003. 02. 21.)

… és emlékezzünk meg Toma Andrásról is, aki a szovjet fogságból 2000. augusztus 11-én tért haza!

Több százezer magyar valahol oroszföldben, jeltelen sírban nyugszik ma is. Köztük olyanok, kiket hiába is keresnénk auschwitzi vagy a mauthuseni pokolban. Holokauszt témakörben kb. 20 olyan film készült, amelynek története e táborokhoz köthető (pl. Saul fia, Sorstalanság, Schindler listája). De a szovjet lágerekről még egy komolyabb film sem készült! Több ezer magyar katona -zsidó és más civil ember kegyetlen és kényszerű feledtetésbe taszított sorsának megismerése is halálra van ítélve…

... és mi lett az  megmaradt zsidó lakossággal?

... és mi lett a háborút túlélő magyar emberrel – legyen polgár, vagy gazda?

Lapozzunk vissza az 1951-es esztendőhöz, s olvassuk el itt is az apróbetűs részt!

1951. májusában Budapestet is elérték a kitelepítések. Kettő hónap leforgása alatt mintegy tizenháromezer nemkívánatos, „osztályidegen” budapesti családot telepítettek vidékre, „az osztályigazság” érvényesítése, „a lakáshelyzet javítása” érdekében. A kitelepítésről egy szűk körű bizottság döntött. A bizottság tagjai között ott volt Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Péter Gábor és Házi Árpád belügyminiszter is.

Kitelepítéseknek az volt célja, hogy kitelepítettként megbüntessen mindenkit, aki bármilyen módon kiszolgálta a Horthy-rendszert, s velük együtt megbüntesse a szovjet mintára kuláknak, a nép ellenségének tekintett nagygazdákat is. Köztisztviselőket, katonatiszteket, Auschwitzból vagy a jeges Dunából megmenekült zsidókat is kitelepítettek. A zsidók ismét dughatták a menórát, a Dávid-csillagot a népnevelők elől a szekrény aljába. Az ajtófélfáról jobb volt, ha levette a tízparancsolatot. A bolsevik diktatúra az internacionalizmus jelszavai alatt az antiszemitizmust éppen úgy bűntette, mint a nemzetközi imperializmus előretolt bástyájának nevezett cionizmust is. Évtizedekig a zsidó szót nem volt célszerű se leírni, se kimondani, mert Izrael állam is ellensége volt a kommunista tábornak. (Orosz Károly: A budapesti polgárok kitelepítése 1951-ben Dombrádra)


 Domonkos Miksa
  vitéz nagybányai Horthy Miklós 1935-ben léptette elő századossá. Kormányzó úr oldalán vett részt teljes díszben a kas­sai bevonulásban. 1945-1950 a Pesti Izraelita Hitközség főtitkára. 1953-ban letartóztatják s egy koncepciós perbe fogják. Szervezetét tönkre tették a kínzások, s 1954. február 25-én elhunyt 
(Forrás) 

Kádár János nem tűrte a nyílt antiszemitizmust, de az által, hogy a párt-funkcionáriusokat –mellőzve a zsidóságot- a munkás–paraszt rétegből emelte ki, tetten érhető a Kádár-korszak zsidó gyűlölete. 1989-ig magyarországi egypártrendszer minden felekezet által megszenvedett vallásüldözése nyomorított és tett tönkre embereket, és gyalázta a magyar kultúrát, nemzeti identitásunkat.

Tamás Gáspár Miklós az1988-as, Jurta Színházban tett kijelentését kell idéznem:

Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna

Nos, 1989-ben csak került a polcra néhány tábla szalonna, amely mára megavasodott, közfogyasztásra alkalmatlan, bűzével undort kelt.

… amit hallunk, az pedig lehet, hogy csak a lerágott csontot kereső kutyák ugatása.

 

 

vitéz Pádár Sándor
Heves-megyei hadnagy,
média munkatárs
 

 

 


 
© 1992-2013. Vitézi Rend