|
VITÉZ AJTÓS JÓZSEF LÁSZLÓ esperes, plébános öt, ősi bortermelő falunak a plébánosa.
Kispesten született, 1947. november 15-én. Apja: Ajtós József géplakatos,
Anyja: Kazy Ilona óvodai dajka. Általános iskoláit Balatonlellén, középiskoláit
pedig Szegeden, a Vasútforgalmi és Kereskedelmi Technikumban végezte. Két évig,
katonai szolgálatot teljesített 1967-69 között Nagyatádon a büntető ezredben,
mint teológus - papnövendék. A Győri Hittudományi Egyetem elvégzése után, 1974,
július 07-én szentelték pappá Balatonlellén.
Káplánként
szolgált Kéthelyen, Marcaliban, Nagykanizsán majd Siófokon. Plébános lett
Balatonbozsokon majd Kéthelyen. 1991-ben Svédországba ment hivatalos úton, hogy
ott a Svédországi Magyar Katolikus Missziót vezesse. 1992-ben kénytelen volt
megválni Svédországtól egészségi okok miatt.
1992.
október 18-tól Paloznak plébánosa, ahonnan ellátja Csopakot, majd később
Alsóörs, Lovas és Felsőörs községeket is.
1998-tól a
vitéz Habsburg József Árpád főherceg, magyar királyi herceg által vezetett vitézek
tagja, majd főkapitány-helyettes, főszéktartó, majd az onnét kilépő vitézekkel
2011-ben egyesültek a Vitézi Renddel (rendünkkel –szerk.), ahol
főkapitány-helyettes.
1999.
október 26-án lett a Balatonvin Borlovagrend tagja majd elnökségi tag Borrendi
Prépost.
Lelkipásztori
munkáját 1997-ben esperesi cím adományozásával ismerte el a Veszprém
Főegyházmegye Érseke.
Pappá
szentelésének 25. évfordulója alkalmából a Paloznaki Önkormányzat, Paloznak
címeres arany pecsétgyűrűjét adományozta. Ugyancsak, ezen szép évforduló
alkalmából a Vitézi Rend ezüst érdemkereszttel, a Köztársasági Elnök Katonai
Irodája pedig Díszoklevéllel és Dísztőrrel ismerte el az érdemeit.
2002-ben a
Paloznak Díszpolgára kitüntető cím viselője.
20216-ban 40
éves papi szolgálatát préposti kinevezéssel ismerték el, ugyan ezen évben megkapta
a Vitézi Rend I. osztályú lovagkeresztjét, nagykereszttel, nagycsillaggal és vállszalaggal.
VITÉZ DR. DUPKA GYÖRGY az egykori Ugocsa megyei Tiszabökényben 1952. április 11-én született.
Iskoláit szülőfalujában és Péterfalván végezte, majd az Ungvári Állami
Egyetemen 1979-ben szerzett magyar szakos bölcsészdiplomát. 1979-től a Kárpáti
Igaz Szó című megyei lap újságírója. 1986–1992 között a Kárpáti Kiadó magyar
osztályának szerkesztője. 1992-től az Intermix Kiadó vezetője, nevéhez fűződik
a Kárpátaljai Magyar Könyvek-sorozat beindítása és gondozása, amely mára a 251.
kötetnél tart. 2006-2008 között magyarországi egyetemi képzésen vett részt és
2008 őszén az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán kulturális mediátor szakos
másoddiplomát szerzett. 2008-tól ügyvezető igazgatóként a Kárpátaljai Magyar
Művelődési Intézet (KMMI) egyik létrehozója és vezetője.
1968-tól a
Forrás Ifjúsági Stúdió tagjaként, majd a József Attila Alkotóközösség
társelnökeként a kárpátaljai irodalmi élet egyik aktív szervezője,
helytörténeti anyagokat publikál, verseket írt, népballadákat és történeti
mondákat gyűjtött. Különböző szakmai és érdekvédelmi szervezet (KMKSZ, UMDSZ,
KHÖT) tagja, alapítója illetve tisztségviselője.
Jelenleg a
Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének (MÉKK) elnöke. A Kárpátaljai
Megyei Tanácsnak két (1992–1994 és 2006–2010 között), az Ungvári Városi
Tanácsnak egy (1992–1994) alkalommal választott képviselője. 2006–2010 között a
Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) tagja.
1989-től
több ciklusban tagja volt a sztálinizmus áldozataival foglakozó Kárpátaljai
megyei rehabilitációs bizottságnak. E témakörben több konferenciát,
adatgyűjtést, levéltári kutatást stb. szervezett, ismeretterjesztő és szakmai
előadásokat tartott. Az 1944-es elhurcolások, koncepciós perek levéltári
anyaginak feldolgozásában több ukrán és orosz történésszel együttműködött.
Tisztséget
és tagságot vállalt több nemzetközi és magyar szervezetben, többek között a
Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia elnökségi
tagja, a Magyar Írószövetség tagja, az Együtt című irodalmi, művészeti és
kulturális folyóirat felelős kiadója, a Gulagkutatók Nemzetközi Társaságának
tagja (2010–).
Elkötelezett
GULAG-kutató. A vidék magyar (köztük a ruszinság, zsidóság stb.) múltjának
kutatására mestere, Váradi-Sternberg János ismert történészprofesszor
buzdította, akivel közösen több helytörténeti írást jelentettek meg. Az őt ért
támadások és fenyegetések ellenére számos publikációjában tárta fel és leplezte
le a kommunista diktatúra kárpátaljai bűneit. Egyik aktív kezdeményezője volt a
malenykij robotra elhurcolt magyar és német áldozatok és magyar elesett
honvédek Szolyvai Emlékparkja, az ungvári Központi Magyar Katonai Temető és egy
sor más magyar emlékhely és kegyhely létrehozásának.
Több kutató-
és tanulmányúton vett részt a pécsi Német Kör szervezésében. Huszonötéves
kutatói eredményeit, eddigi feltárásait, a tanulmányutak során szerzett
tapasztalatait legutóbbi két-három évben kiadott munkáiban összegezte (Szolyva
a mi golgotánk, 2012, „Hova tűnt a sok virág…, 2013), amelyek alapot képeztek a
doktori (PhD) értekezés megírásához is. 2014. szeptember 19-én a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem történelemtudományok doktori iskolájában A kollektív bűnösség
elvének alkalmazása a kárpátaljai magyarokkal és németekkel szemben (A 4. Ukrán
Front Katonai Tanácsa határozatainak végrehajtása az NKVD-jelentések tükrében,
1944– 1946) címmel megvédte doktori (PhD) disszertációját a legnagyobb
minősítéssel.
Dupka György
az elmúlt évtizedekben kárpátaljai magyarság javára kiemelkedő színvonalú
kultúraszervező és alkotó munkát végzett, majd kutatóként feltárta és
leleplezte a kommunista diktatúra kárpátaljai bűneit. Egyik aktív
kezdeményezője volt a malenykij robotra elhurcolt magyar és német áldozatok és
magyar elesett honvédek Szolyvai Emlékparkja, az ungvári Központi Magyar
Katonai Temető és egy sor más magyar emlékhely és kegyhely létrehozásának.
Mindkét rendtársunknak szeretettel gratulálunk! Isten áldása kísérje tovább életüket, munkásságukat!
Forrás:bkmmi.org.ua; paloznak.hu |
