74 éve vonult be vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr Kolozsvárra  

1940. szeptember 11-én volt,  hogy Kolozsvárott ünneplő tömeg fogadta a Horthy Miklós vezetésével bevonuló Magyar Királyi Honvédséget. Erdély fővárosa, Kolozsvár a román megszállás alól felszabadult. Az augusztus 30-ai második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély, ezzel együtt pedig a kincses város visszatért az őshazához. Beck Albert királyi ezredes és segédtisztje, verebélyi Marssó István tartalékos hadnagy díszruhába vágták magukat, és délelőtt 11 órakor megjelentek a városházán, hogy a magyar államhatalom részére átvegyék Kolozsvárt. „Amikor átveszem ennek a ragyogó múltú, ősi, magyar városnak a parancsnokságát, első szavam a hála szava a Mindenhatóhoz, hogy ezzel a dicsőséges, boldog nappal megajándékozta a magyar nemzetet. Köszönetemet fejezem ki Kolozsvár magyarságának, hogy kitartott a hosszas raboskodása alatt, és meg tudta őrizni ennek a városnak hagyományos magyar jellegét” – mondta beszédében az ezredes. 

Ünnepi ruhát öltött magára egész Kolozsvár: a templomok tornyain magyar zászlók lengtek, virágeső borította el a bevonuló katonákat, csókok cuppantak a borostás bakák  arcán. „Mindent vissza! Éljen a magyar hadsereg!” – kiabálta a mámorban úszó sokaság. Felnőtt emberek, öregek és gyerek sírtak a boldogságtól, hogy Kolozsvár felett is megvirradt a szabadság napja. A Bánffy-palota homlokzatán Horthy Miklós hatalmas portréja jelezte, ki az úr széles e hazában, az utcákon díszmagyarba vagy népviseletbe öltözött fiatalok integettek a bevonuló magyar csapatok felé. Huszonkét év elteltével ismét felcsendült a Himnusz Kolozsvár szívében. Noha délután hatalmas záport bocsátott a bevonuló csapatokra és a népre egy sötét felhőtakaró, ember nem mozdult, míg véget nem ért a nagy ünnep. Hiszen oly sok alázat után, amikor Trianon emléke még ezeregy sebből vérzett, elnyomók helyett szabadítókat üdvözölhetett Mátyás király városának népe.  

Amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós felszólalt a kolozsvári ünnepi díszszemlén,  többek között a következő szavakat intézte az ünneplő tömeghez: „Boldogan köszöntöm Kolozsvárról Erdély visszatért országrészeit! Huszonkét évi keserves megpróbáltatás után valóra vált, amiben bízni nem szűntem meg soha, egy percre sem. És most, mikor végre valóban itt állhatok a szabad Erdély szabad földjén, olyan mélyen meghat ennek a történelmi pillanatnak a nagyszerűsége, hogy érzelmeim kifejezésére alig találok méltó szavakat. Gondolatban ma itt van minden magyar!”