VITÉZI REND

HÍREK
ÁLLOMÁNYTÁBLA
MÉDIA
A VITÉZI REND
 • Eszmeiség
 • Mérlegek
 • Alapadatok
 • Történet
 • Törvények
 • Vitézi nagyjelvény
 • Vitézi oklevél
 • Vitézi telek
 • Vitézi cím használata
 • Kitüntetések
 • Jogi nyilatkozat
 • Tagfelvétel
 • Örömhír
EGYESÜLÉS
 • Felhívás
 • Egyesülési dokumentumok
HORTHY MIKLÓS
 • A Horthy család
 • Gondolatok Horthy Miklósról
KATASZTRÓFAVÉDELEM
KARITATÍV CSOPORT
HADISÍR GONDOZÁSA
HAGYOMÁNYŐRZŐ CSOPORT
SZOBORÁLLÍTÁS
 • Támogatás
 • Eddigi támogatók
 • Cikkek
 • Spende
 • Donation
TISZTSÉGVISELŐINK
 • Magyarország
 • Felvidék
 • Délvidék
 • Erdély
 • Kárpátalja
 • Egyesült Államok
 • Egyesült Királyság
 • Kanada
 • Németország
 • Skandinávia, Benelux Államok
GALÉRIA
 • 2013
 • 2012
 • 2011
 • Archív képek
 • Képeslapok
 • Október 23.
 • Vitézavatás
ÉVES TERV
 • Bandérium
 • Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
 • Csongrád
 • Erdély
 • Hajdú Bihar
 • Jász-Nagykun Szolnok
 • Pest
VITÉZEK
 • Akikre büszkék vagyunk
 • Hadak útjára léptek
 • Híres vitézek
 • Vitézek névsora 1921-1945
SEGÍTSÜK EGYMÁST
EGYÉB
 • Ajándéktárgyak
 • Levelek
 • Média
 • Versek, nóták
 • Vitézek Lapja
 • Vitézi Híradó, Hírmondó
HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK
 • 2015
 • 2016
 • 2017
KAPCSOLAT


 TÁBORILELKÉSZ HÍREI

 ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. március  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


Elhunyt vitéz Lizicska József huszár bajtársunk  

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy vitéz  Lizicska József nemzetes  huszár bajtársunk rövid, ám súlyos betegség után csatlakozott a lovasok égi seregéhez.
Temetésre 2015.12.16 -án 14:00 -kor ,a Fiumei Temetőben katonai tiszteletadással kerül sor.
Nyugodjál békében! 

NEKROLÓG

 

Nehéz ilyenkor megtalálni a szavakat, ezért összeszedtem azokat a gondolatokat, amelyek eszembe jutottak.


Szomorú apropója van a mondanivalómnak, hiszen barátunkat, bajtársunkat Lizicska Józsit búcsúztatjuk most. Jómagam idestova húsz éve ismertem őt, ami majd’ egyharmad része életének. Az eltelt évek alatt barátok lettünk. Ami összekapcsol bennünket, az nem más, mint a jelenlévők többségével is hasonló szoros köteléket alkotó ló és lovaglás szeretete, művelése. Azt hiszem, keresve sem lehetne szebb közös pontot találni, mint ezt az őseinket is végigkísérő kapcsolatot azzal az állattal, amely hűséges társként szolgálta az embert örömben, bánatban, dicsőségben, fájdalomban.

Megszámlálhatatlan közös élmény, és kaland fűződik a lovagláshoz, amelyben mind ott szerepel Józsi barátunk is. Az idő múlásával megkopnak az emlékek, de egy - egy jellemző gesztus, hanghordozás, mondat örökké megmarad mindenkiben, amikor visszagondol rá.

Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló embert, óhatatlanul felmerül bennünk, hogy vajon elég időt töltöttünk-e vele, megkérdeztünk, megbeszéltünk-e mindent, amit akartunk, mert ez után már nem lesz rá mód. S legtöbbször arra jutunk, hogy nem; lehetett volna még többet együtt lenni a másikkal, erről is, arról is beszélgetni még.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok az emberek, akik fontosak nekünk, örökké itt lesznek velünk. Ezért is érint bennünket fájdalmasan, ha egy jó ismerőstől, baráttól búcsúzunk, különösen akkor, amikor tudjuk, hogy élhetett volna még. Mindez arra tanít bennünket, hogy becsüljük meg az időt, ami itt a földön megadatik nekünk, éljünk teljes életet, használjuk ki minél jobban emberi kapcsolatainkat, hiszen nem tudhatjuk, mikor jön el majd a mi időnk.

Az égi lovasok néma serege új taggal gyarapodott, Lizicska bajtársunk is csatlakozott hozzájuk. Hargitai Jóska most már nincs egyedül, együtt tudják róni a mennyek végtelen mezőit.

Adózzunk most egy perces néma felállással bajtársunk emlékének!

 

A világ üresebb lett nélküle. Őrizzük őt meg hát szívünkben!

Végezetül hadd búcsúzzak tőle egy ősi kelta áldás soraival, amelyet a hozzám közel állóknak szoktam mondani, mikor utolsó útjukra indulnak:

 

„Legyen előtted mindig az út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen a földjeidre,

A nap melegen süsse arcodat,

S míg újra találkozunk,

Hordozzon tenyerén az Isten!”    

Kékesi György 



 
© 1992-2013. Vitézi Rend