VITÉZI REND

HÍREK
ÁLLOMÁNYTÁBLA
MÉDIA
A VITÉZI REND
 • Eszmeiség
 • Mérlegek
 • Alapadatok
 • Történet
 • Törvények
 • Vitézi nagyjelvény
 • Vitézi oklevél
 • Vitézi telek
 • Vitézi cím használata
 • Kitüntetések
 • Jogi nyilatkozat
 • Tagfelvétel
 • Örömhír
EGYESÜLÉS
 • Felhívás
 • Egyesülési dokumentumok
HORTHY MIKLÓS
 • A Horthy család
 • Gondolatok Horthy Miklósról
KATASZTRÓFAVÉDELEM
KARITATÍV CSOPORT
HADISÍR GONDOZÁSA
HAGYOMÁNYŐRZŐ CSOPORT
SZOBORÁLLÍTÁS
 • Támogatás
 • Eddigi támogatók
 • Cikkek
 • Spende
 • Donation
TISZTSÉGVISELŐINK
 • Magyarország
 • Felvidék
 • Délvidék
 • Erdély
 • Kárpátalja
 • Egyesült Államok
 • Egyesült Királyság
 • Kanada
 • Németország
 • Skandinávia, Benelux Államok
GALÉRIA
 • 2013
 • 2012
 • 2011
 • Archív képek
 • Képeslapok
 • Október 23.
 • Vitézavatás
ÉVES TERV
 • Bandérium
 • Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
 • Csongrád
 • Erdély
 • Hajdú Bihar
 • Jász-Nagykun Szolnok
 • Pest
VITÉZEK
 • Akikre büszkék vagyunk
 • Hadak útjára léptek
 • Híres vitézek
 • Vitézek névsora 1921-1945
SEGÍTSÜK EGYMÁST
EGYÉB
 • Ajándéktárgyak
 • Levelek
 • Média
 • Versek, nóták
 • Vitézek Lapja
 • Vitézi Híradó, Hírmondó
HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK
 • 2015
 • 2016
 • 2017
KAPCSOLAT


 TÁBORILELKÉSZ HÍREI

 ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. október  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


Mese a bölcs egérpapáról (Csiky Lucának)  

Volt egy falu, a főváros közelében. Itt élt János és Sári. Együtt jártak óvodába, majd iskolába is. Az általános iskola elvégzése után mindketten szakmát tanultak. Jani lakatos, Saci cukrász lett. Jánost behívták katonának, majd nem sokkal a leszerelés előtt újra találkoztak és egymásba habarodtak. Akkora lett a szerelem, hogy őszre kitűzték a lakodalmat. Az esküvő után odaköltözött Jani ifjú felesége és idős özvegy anyósa kicsiny házába.

Eltervezték, hogy a közös telekre házat építenek és a tervet tett is követte. Hamarosan kinőtt a földből a majdani ház alapja. Szépen gyarapodtak, hisz mindketten jól kerestek. Nagyon jól mutatott a fiatal pár. Mikor hazafelé jöttek a vasárnapi szentmiséről, még az örökké zsémbes Rozi néni is elégedetten bólogatott. A nagy szerelemnek meglett a gyümölcse. A gólya nem egy, hanem egyből két csöppséget hozott a csőrébe. Letéve őket fáradtan csapkodta szárnya alá a friss levegőt. Sári kimaradt a munkahelyről, a gyerkőcöket nevelte. A gyerekek és a ház fala is szépen növögetett.

Jani a vasútnál dolgozott. Egy nap aztán nagy baj történt. Egy tolatómozdony maga alá gyűrte Janit. Térdtől lefelé amputálni kellett a férfi bal lábát. Mikor hazaengedték a kórházból, összeült a család a konyhaasztal körül. Meghányták-vetették ami történt. Eldöntötték, hogy az építkezés egyelőre leáll. Julcsi és a kis Jani úgyis elérték az óvodáskort, így Sári visszamehetett a pékségbe cukrásznak. Mikor reggel elment az asszony a gyerekekkel, János a mankóval újra járni tanult. Hajtotta az akarat, melynek meg is lett az eredménye. Hamarosan elég jól elboldogult a mankókkal. Szégyellte magát tehetetlenségében. Egy nap aztán fölszállt a vonatra és felutazott a fővárosba. Munkát keresett, hisz nem mondott le az új házról. A közeli piacon álldogált, felajánlotta a segítségét a falujabeli árusoknak. A megmaradt portékákból juttattak neki. Soha nem tért haza madárlátta gyümölcs, tej, vagy zöldség nélkül. Az árusok hamar megszerették a szorgalmas férfit. Kora reggeltől délig meg sem állt. A déli harangszónál pihent meg egy imára, majd a ládákból összerakott asztalhoz ült le falatozni. Anyósa a kilátástalan helyzetet nehezen viselte. Nagy volt a szeretet, de érezte, hogy úgy tud segíteni a családon, ha az idősek otthonába kér bebocsáttatást. Mivel nővére lánya ott dolgozott, sikerült a terve. Vasárnap délutánonként jött a család látogatni. A szobatársainak azt mondta; csak addig marad az otthonban, míg elkészül az új ház. Kis nyugdíjából mindig csúsztatott egy kis pénzt a kisunokáknak.

Julcsi és Janika elhatározták, hogy nem költik el a spórolt pénzt, hanem karácsonyra új imakönyvvel
lepik meg Édesanyjukat. A kegyszerárus Irma nénihez hordták a kapott pénzt megőrzésre. Advent elején félrehívta őket Irma néni és egy becsomagolt imakönyvet adott nekik át. Ajándék könyvjelzőt is adott melyre ráírták kriksz-kraksz betűkkel, hogy Édesanyánknak.

Hazaérve elégedetten rejtették el a kamra sarkába. Igen ám, de az arra csatangoló egérgyerekek megrágták az imakönyvet. Nagyapjuk, a bölcs egérpapa este meglátta unokái bajsza tövében az imádságos könyv darabjait. Számon kérte őket, akik félve mesélték el a csínytevésüket. Nem hiába nevezték Alfrédnak az egérpapát, könyvtárban nevelkedett, ahol megismerhette a szegénységet. Olvasni és számolni viszont megtanulhatott. Ezért lett Alfréd, a híres Nobel után. Vakargatta, vakargatta a fejét, addig míg elő nem jött fejéből a megoldás. Gazdagéknál, akiknek nemcsak a neve volt gazdag, élt társbérletben az egércsalád. Itt nagyon jól megvoltak a mi egereink. A macska még véletlenül sem jöhetett be a majd égig érő kerítésen. Ha mégis átmerészkedne, a birtokon lévő kutyák tépnék szét. A békétlenség állandó vendég volt a családnál, hiába voltak a pénz bővében. Egymás elől is dugdosták  amit később el is felejtettek. Alfréd, az egérpapa ebből a pénzből hajtogatott össze, majd vitt át a megrágott imakönyv lapjai közé elrejtve. Sári a karácsonyi nagytakarítást végezte, mikor megtalálta a megrágott imádságos könyvet. A könyvjelzőn lévő írást megfejtve megérteni vélte, hogy mi történt. Keresztet vetett és megköszönte az égieknek, majd a pénzből új imakönyvet vásárolt. Irma néni igen csodálkozott a vásárlás tényén. Az egerek felbuzdulva hordták a rejtekhelyre a gazdagék által dugdosott pénzt. Sári asszony esténként imádsággal köszönte meg a Teremtőnek a rejtekhelyre tett folyamatos segítséget, mit sem sejtve az egerekről. János a megüresedett piactakarító feladatot megkapva egyre többet keresett. Az építkezés folytatódhatott, nagyanyót is egyre többször hozták haza az otthonból. Eljött a szenteste, mikor éjféli misére indult a család. Megkérték a nagymamát, hogy távollétükben pucolja meg a húslevesbe kívánkozó zöldségeket.

Óvatosan lépkedtek haza a templomból, nehogy megzavarják mások ünnepét. A gyerekek kíváncsian lestek be a kivilágított ablakokon, jött-e már a Jézuska. Édesanya halkan a „Pásztorok, pásztorok” dalt dúdolta, Édesapa csendesen emelgette a mankóját. Gazdagék elé érve nagy volt a csetepaté. Szinte még lehetett hallani az angyalok szárnysuhogását, máris összevesztek az ajándékokon. Hazaérve „mindenhol jó, de legjobb otthon” - gondolattal léptek be az ajtón. Nagyanyó éppen akkor fejezte be a zöldségpucolást.

Lányom, az aprítást rád bízom – szólt a háziasszonyhoz.

Köszönöm, hogy meg tetszett pucolni, majd én összevágom – felelte. - Az összevágott zöldséget félve csúsztatta bele a készülő ünnepi levesbe, nehogy a sárga buborékok táncát megzavarja. Apa még kint maradt, megkerülte, megsimogatta az épülő ház falát. Ahogy Édesapa belépett,  a sparheltnél melegíteni kezdte a kezét.

A háziasszony összecsapta a kezét: - Egy-kettő! Mindenki mosson kezet, fésülködjön meg, aztán meglátjuk, megérdemeljük-e, hogy benézzen hozzánk a Jézuska.

Az ajtót becsukva, gyorsan alátette a fa alá az ajándékokat és utánuk ment. A gyerekek készültek el a leghamarabb, de nem mertek kimenni a konyhába.

Édesapa, gyújtsd meg a csillagszórót, ez a te dolgod – majd kivonult a család.

A gyerekeket engedték előre, majd Nagyanyó és Édesanya következett. A csillagszóró fényei a szemükből ragyogtak vissza. A gyerekek tátott szájjal néztek hol a fára, hol az ablakra.

Vajon hol jött be a Jézuska – töprengtek Édesanya sorba állította kis csapatát, s elkezdte a „Mennyből az angyalt”.  A gyerekek már alig várták, hogy véget érjen a karácsonyi ének. Julcsi beosont a kamrába és előhúzta a rejtekhelyről az imakönyvet, majd Jani takarásában alátette a karácsonyfa alá. Megkezdődött az ajándékok keresése. Anya karba tett kézzel nézte szerettei arcát, mikor meglelik az ajándékokat. Édesapa szerszámos készletet kapott, bólogatva markolászta az egyik fogó nyelét. Nagyanyó a piciny rádiót úgy szorította magához, mintha valaki el akarta volna venni. Régen szeretett volna ilyent, hogy az otthonban ne zavarjon senkit. A lecsüngő fülhallgatót a fülébe tette, majd a lányához lépett.

Köszönöm szépen az ajándékot, légy szíves kapcsold be – majd félrevonult.

Fogytak, fogytak az ajándékok, lassan már egymaga állt a fa a szánkó társaságában.

Anyu, nézd meg, van ott még valami a fa alatt, csak mi nem érjük el – lódított Jankó.

Hát mi lehet az – kérdezte édesanya – majd a gyerekek pillantásai közt kibontotta. Keresztet vetett, majd ennyit mondott: - Köszönöm Uram! A régit már úgy is rongyosra imádkoztam.

Julcsi halkan a testvére fülébe súgta: - Janikám, nagyon jó ajándékot kapni, de adni még jobb – s megsimogatta testvére buksiját.

Édesanya megvágta a beiglit, ettek, majd fél óra játszást engedélyezett a gyermekeinek. Jankó építgetett az új építőkockával, nézegette a frissen kapott mesekönyveit. Julcsi az új babákkal játszott. Édesanya a sparhelt mellett ülve az imakönyvét lapozgatta. A faliórára nézett, majd: „Sipirc az ágyba”! - jelszóval eltette másnapra a gyermekeit.

Homlokukra keresztet rajzolt, lekapcsolta a szoba világítását, majd az ajtót nyitva hagyva kijött.

A karácsonyfa fényei bevilágították a konyhát. A szoba felől a gyerekek szuszogása hallatszott, nagyanyó füléből a rádió zsinórja lógott. Férje elégedetten dörmögött álmában. Az asztali rádióhoz lépett, halkra kapcsolta, onnan felcsendült a Szentséges éj, mindenek álma szép mély…

Az ablakhoz lépve elhúzta a függönyt. Szalvétányi hópelyhek ereszkedtek le az égből. A szánkó elégedetten nézte a hópelyhek játszadozását.

Az asszony a karosszéket a sparhelthez húzva leült, imakönyvét a kezébe fogva a fenyőfa irányába nézett. Egyre hosszabb időre csukta le a szemét. Egyszer csak sok egérkét látott önfeledten futkározni a fa körül. A közelben egy öreg egér állt, botjára támaszkodva, arcán mosoly, szemében a meghatottság könnyei. Édesanya felnézett. Látva az egereket, visszaaludt és olyan mosoly ült az arcára, amely csak az Édesanyáknak adatott.

vitéz Ország György


 
© 1992-2013. Vitézi Rend