VITÉZI REND

HÍREK
ÁLLOMÁNYTÁBLA
MÉDIA
A VITÉZI REND
 • Eszmeiség
 • Mérlegek
 • Alapadatok
 • Történet
 • Törvények
 • Vitézi nagyjelvény
 • Vitézi oklevél
 • Vitézi telek
 • Vitézi cím használata
 • Kitüntetések
 • Jogi nyilatkozat
 • Tagfelvétel
 • Örömhír
EGYESÜLÉS
 • Felhívás
 • Egyesülési dokumentumok
HORTHY MIKLÓS
 • A Horthy család
 • Gondolatok Horthy Miklósról
KATASZTRÓFAVÉDELEM
KARITATÍV CSOPORT
HADISÍR GONDOZÁSA
HAGYOMÁNYŐRZŐ CSOPORT
SZOBORÁLLÍTÁS
 • Támogatás
 • Eddigi támogatók
 • Cikkek
 • Spende
 • Donation
TISZTSÉGVISELŐINK
 • Magyarország
 • Felvidék
 • Délvidék
 • Erdély
 • Kárpátalja
 • Egyesült Államok
 • Egyesült Királyság
 • Kanada
 • Németország
 • Skandinávia, Benelux Államok
GALÉRIA
 • 2013
 • 2012
 • 2011
 • Archív képek
 • Képeslapok
 • Október 23.
 • Vitézavatás
ÉVES TERV
 • Bandérium
 • Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
 • Csongrád
 • Erdély
 • Hajdú Bihar
 • Jász-Nagykun Szolnok
 • Pest
VITÉZEK
 • Akikre büszkék vagyunk
 • Hadak útjára léptek
 • Híres vitézek
 • Vitézek névsora 1921-1945
SEGÍTSÜK EGYMÁST
EGYÉB
 • Ajándéktárgyak
 • Levelek
 • Média
 • Versek, nóták
 • Vitézek Lapja
 • Vitézi Híradó, Hírmondó
HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK
 • 2015
 • 2016
 • 2017
KAPCSOLAT


 TÁBORILELKÉSZ HÍREI

 ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. október  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


Apó a hóban  

István bácsit az első kakasszó kivetette az ágyból. Dolga nincs, de még Székelyhonban beállította óráját a Teremtő. Piciny gyerekkorától korán kelt, mindig volt a ház körül jószág, etetni, fejni kellett. A disznók is addig óbégattak, míg jól nem laktak. Na de ez még Farcádon volt. A portán, ahol nevelkedett Ő és ősei is. Aztán átfútta Őket a szél az anyaországba a Gerecse hegység apró falujába. Nem akarták ott hagyni a szülőfalujukat, de jött az árvíz, és ez jó indok volt a gyerekeknek. Nem tudták, hogy az öreg fát nem lehet átültetni. El is vitte az első ősz édesanyjukat. Ők meg mentek tovább a nagyvilágba szerencsét próbálni. Édesapjuk meg egyedül tengődött. Mobiltelefont vettek neki az elérhetőség miatt, no meg a lelkiismeretük is tiszta legyen. Otthon bozgórnak nevezték az oláhok itt meg románnak a nemzettestvérei. Itt is, ott is hontalan. Pedig mind két háborúból ki vette a részét fegyverrel a kézben apa, nagypapa.

Apó megnyalja a tintaceruza hegyét, majd beikszelte Szilveszter napját a naptárban. Gyufával meggyújtotta az előző nap bekészített gúlába összerakott aprófát a sparheltben. Recsegve ropogva pattogott a tűz, felvéve a harcot a csípős hideggel. Pista bácsi keze fejével letörölte a homályos ablakot, hunyorogva nézte a fénylően fehér hóborította tájat. Kinn a vetésben varjak károgva feleseltek egymással. Itt a meggyfán felfújt tollakkal a verebek a reggeli reményében csiripeltek. Az öreg bár volt cigarettája nem gyújtott rá. Megígérte a hajdan volt mátkájának, hogy eldobja a bagót. Azóta kivitték a temetőbe, de az öreg a szavát betartja, még ha szeretne is rágyújtani. De hol van az új naptár? Teszi fel magának a kérdést. Rend a lelke mindennek, a sublótfiókban kezdi el keresni. A cipődobozban régi fényképeket talál. Kirakja a konyha asztalra, és mintha mozgásba jönnének az árnyak, megelevenednek a fényképek. A kerekkőnél hajdan volt pajtásokkal. A másikon a Félix-fürdőben a kollektívbeli kollegákkal. De itt van Dezső képe is. Aki hajdan barátnak tűnt, de később kiderült a plusz pénz reményében feljelentette.  A fotókon jól látni, hogy felesége mindig adott a frissen vasalt ingre, nehogy megszólják. De mi van itt a zacskóban? Kiborítva megleli az égen földön keresett olvasót. Pista bácsi redős arcán kővér könnycseppek gördülnek le. Be szerette volna tenni a koporsóba felesége mellé. Mikor utószor voltak Máriánál Csíksomlyon vásárolta. Hazafele megeredtek Mária könnyei eső formájában.  Mondta is az asszony – Te apuka búcsúkönnyek ezek.

Fogja a fűrészt és leszel két fenyőágat a pajta előtti fáról. Egyiket a felesége sírjára szánja a másikat öreg négylábú barátja hantjára. Aztán még tesz-vesz a konyhába, majd délben felköti a bakancsára a jutazsákot. Így szokták meg Erdélyben, nem csúszik úgy a hó. A rózsafűzért köténye zsebébe csúsztatja, a rózsafa botjára támaszkodva indul el.

Piciny falu Gerecse ölében
Delet kongat érc hangú harang
Hajlott hátú apó vászonkötényében
Baktat a hóban
Szemében bánat ül nem harag

Kiérve a temetőbe illően köszönti volt párját, elmeséli neki hol találta meg a rózsafűzért, próbál lyukat kaparni az olvasó számára, de vér serken ujja begyéből. Mivel elásni nem tudja, a fenyőággal borítja be. Elmond egy imát, s megy tovább, a négylábú barátját meglátogatni. Felérve a szőlőbe fenyőággal letolja a havat a sír mellé épített kis padról, és megsimogatja a sírhantot. Előtte van a kép mikor beállított tavasztájt a kutyakölyökkel. Bátorsága, és hűsége az egész faluban közismert volt. Egyszer még egy medvét is kikergetett az utcájukból. Közben kisütött a nap, s a Bagóhegy fölött az apó szemeivel látja az égig érő Hargitát. Érzi Szülőfalujának jellegzetes tavaszi virágillatait. A lelke elindul a szeretet Hargitája felé, mellette csahol a hű kutya. Az út végén anyóka áll, kezeiben gyűri zsebkendőjét. Megérkeztem szól az öreg. Az anyóka szipogva simogatja meg a kutya fejét, és öleli magához hű férjét.

Ha megszólal a mobiltelefon éjfél fele apó zsebében, nincs ki felvegye azt.

vitéz Ország György


 
© 1992-2013. Vitézi Rend