VITÉZI REND

HÍREK
ÁLLOMÁNYTÁBLA
MÉDIA
A VITÉZI REND
 • Eszmeiség
 • Mérlegek
 • Alapadatok
 • Történet
 • Törvények
 • Vitézi nagyjelvény
 • Vitézi oklevél
 • Vitézi telek
 • Vitézi cím használata
 • Kitüntetések
 • Jogi nyilatkozat
 • Tagfelvétel
 • Örömhír
EGYESÜLÉS
 • Felhívás
 • Egyesülési dokumentumok
HORTHY MIKLÓS
 • A Horthy család
 • Gondolatok Horthy Miklósról
KATASZTRÓFAVÉDELEM
KARITATÍV CSOPORT
HADISÍR GONDOZÁSA
HAGYOMÁNYŐRZŐ CSOPORT
SZOBORÁLLÍTÁS
 • Támogatás
 • Eddigi támogatók
 • Cikkek
 • Spende
 • Donation
TISZTSÉGVISELŐINK
 • Magyarország
 • Felvidék
 • Délvidék
 • Erdély
 • Kárpátalja
 • Egyesült Államok
 • Egyesült Királyság
 • Kanada
 • Németország
 • Skandinávia, Benelux Államok
GALÉRIA
 • 2013
 • 2012
 • 2011
 • Archív képek
 • Képeslapok
 • Október 23.
 • Vitézavatás
ÉVES TERV
 • Bandérium
 • Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
 • Csongrád
 • Erdély
 • Hajdú Bihar
 • Jász-Nagykun Szolnok
 • Pest
VITÉZEK
 • Akikre büszkék vagyunk
 • Hadak útjára léptek
 • Híres vitézek
 • Vitézek névsora 1921-1945
SEGÍTSÜK EGYMÁST
EGYÉB
 • Ajándéktárgyak
 • Levelek
 • Média
 • Versek, nóták
 • Vitézek Lapja
 • Vitézi Híradó, Hírmondó
HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK
 • 2015
 • 2016
 • 2017
KAPCSOLAT


 TÁBORILELKÉSZ HÍREI

 ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. október  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


A két levél  

Nagyapó ült a parázsló sparhelt előtt a sámlin és révedezve bámult maga elé. Ünneplő ruhát viselt, frissen vasalt fehér inget, sötét mellényel. Csizmanadrágja élesre vasalva. Fényes csizmája tükröt tartott a pattogó lángnyelveknek. Mindig ünneplőbe öltözött mikor Pestre jött. A mostani látogatáskor igazi falusi ízeket hozott szeretteinek, kikre ráfért a torkosság a szűk, háborús időben. 1943 februárjában járunk, a világégés közepén.

A nagyszülők a héten disznót szúrtak, és a belőle készült disznóság egy része sercegett. Nagyanyó  csomagolt még savanyú káposztát, mondva- kell a vitamin. Kenyeret sütött melyet tüll ruhába tekerve küldött a nélkülözőknek. Borral nem terhelte Nagyapót, mivel Péter fia a fronton volt ősz óta. A csonka család halkan, maga elé nézve várta az étel elkészültét. Nagyapó szájából pipa lógott, de nem volt meggyújtva a dohány. Mostanában csak megszokásból tartotta a szájában. Reggelente fulladozott, melyért Nagyanyó- ne krahácsolj öreg, majd meglásd, a bagónak meglesz lesz a böjtje korholta.

Egyetlen fiukat, kinek az elemiben feltűnt a kézügyessége tovább tanítatták. A fiú érezte szülei áldozatvállalását és falusi gyerekként is kitűnően végzett a tanárképzőben, rajz- torna szakon. Itt ismerte meg a két osztállyal lejjebb tanuló Gizellát. Neki úri származása miatt lényegesen könnyebb volt a taníttatása. A szív nem ismeri a szegénységet, sem a gazdagságot. Egymásba habarodtak. A szülői tiltás ellenére Gizella tanárnő, és Péter tanár úr az oltár elé állva a pap kérdésére igent mondtak.

A Városliget környéki lakásba költöztek, melyet Gizella nagynénjétől örököltek. A házaspár a közeli polgári iskolában vállalt tanári állást. Péternek csak rajzott kellett tanítani, míg hitvesének magyar- németet. Nemsokára jött a gólya, csőrében a kis Gizikével. Közös megegyezéssel a tanárnő otthon maradt, és nevelte a kislányt. Péter festményeinek, és tehetséges gyerekek tanításának hamar híre ment. A polgári környezetben rangot vívott ki a család. A vasárnapi Szentmise után még órák múlva is körülállták Őket, és beszélgetést kezdeményeztek velük. Gizike négy éves volt, 1936. június 29.-én újabb gyerekáldás jött a családba. A kórházban várták a gyermek születését, de csodák csodájára két kisfiú született. Előre megbeszélve Péternek kívánták nevezni, de mivel kettő jött, hirtelen rávágták a Pál nevet. Péter édesapja szégyennek tartotta, hogy egyszerre legyen az ikerpár születés- és névnapja ezért más időpontot választottak a naptárban.

A kórházból hazatérve Gizike és Gizella asszony nevelgette a két nebulót. A nyári szünetet a Kőrős közeli Istvánházán töltötték, Péter szüleinél. Itt a cserkésztáborban is tanított rajzot a családfő. Aztán a család életébe beleszólt a politika, kitört a háború. Péternek a rajz mellett leventeoktatást is kellett vállalni, mivel tornatanár is volt. 42 őszén Ő is megkapta a behívót, ahol végzettsége miatt hadnagy lett. Ezután teljesen megváltozott az életük. A már 7 éve Peti és Pali sem verekedett többé.

Étkezéskor Péter asztalfői helyét üresen hagyták, és terítéket is tettek elé.

A Nagyapó törte meg a csendet- nem kell kesergés, a politikusok is valahol emberek, és nekik is elegük van a háborúból. – Meglássátok kölykök- az ikerpár felé fordulva- nyáron már a Kőrősökön lógatjuk a gilisztát. Majd rávesszük édesapátokat is, hogy jöjjön velünk horgászni. Még nem tudom, hogy annyi horogra honnan ások ki gilisztát? Majd megoldom. Másnap reggel mikor elbúcsúztak a Nagyapótól, és a maradék disznótort fogyasztották a bejárati ajtón csengettek. Gizella asszony rohant az ajtó felé- a postás szokott így csengetni- mondta. A levél átadása után a postás sietve távozott, Ő már sok ilyet kézbesített. Gizella ránézett- ez nem az édesapátok írása, ez egy hivatalos levél- mondta. Leült a pamlagra, és kezébe szorította a küldeményt. Mintha ki akarta volna szorítani belőle az esetleges rossz hírt.

A gyerekei kérésére sóhajtva kihúzta magát, és feltépte a borítékot. Egy rövid gépelt mondat volt benne: Vas Péter hadnagy a fronton hősi halált halt. A papírt a köténye zsebébe gyűrte, majd kitámolygott a fürdőszobába.  Megmosta az arcát, és a gyermekei elé állva mondta: - Édesapátok már a mennyországba van. Rövid szünet után a gyerekek iszonyú zokogásba törtek ki. Estefelé először kopogtak, majd egyre türelmetlenebbül csöngettek. A kitárt ajtóban mankójára támaszkodva, egy lábára amputált baka állt.

Na mi lesz, beengedtek?- kérdezte. Az asszony bólintására belépett, majd megkérdezte- Mi ez a szomorúság? Na mindjárt felvidultok, ha átveszitek a hadnagyúr levelét. A mankóhoz nem szokott katona kivette a családnak címzett levelet, de kezéből kiesett a boríték. Egy rajz csúszott ki belőle melyen gyerekek labdáznak Édesapjukkal. Senki nem hajolt le érte. Az asszony elindult a rokkant felé, és megmutatta neki a levelet amit a postás hozott. A sokat megélt alkalmi postás ránézett az írásra, aztán ráncos arcán úgy patakzott a könny, mint barázdában az eső nyári zápor idején.

v. Ország György


 
© 1992-2013. Vitézi Rend