VITÉZI REND

HÍREK
ÁLLOMÁNYTÁBLA
MÉDIA
A VITÉZI REND
 • Eszmeiség
 • Mérlegek
 • Alapadatok
 • Történet
 • Törvények
 • Vitézi nagyjelvény
 • Vitézi oklevél
 • Vitézi telek
 • Vitézi cím használata
 • Kitüntetések
 • Jogi nyilatkozat
 • Tagfelvétel
 • Örömhír
EGYESÜLÉS
 • Felhívás
 • Egyesülési dokumentumok
HORTHY MIKLÓS
 • A Horthy család
 • Gondolatok Horthy Miklósról
KATASZTRÓFAVÉDELEM
KARITATÍV CSOPORT
HADISÍR GONDOZÁSA
HAGYOMÁNYŐRZŐ CSOPORT
SZOBORÁLLÍTÁS
 • Támogatás
 • Eddigi támogatók
 • Cikkek
 • Spende
 • Donation
TISZTSÉGVISELŐINK
 • Magyarország
 • Felvidék
 • Délvidék
 • Erdély
 • Kárpátalja
 • Egyesült Államok
 • Egyesült Királyság
 • Kanada
 • Németország
 • Skandinávia, Benelux Államok
GALÉRIA
 • 2013
 • 2012
 • 2011
 • Archív képek
 • Képeslapok
 • Október 23.
 • Vitézavatás
ÉVES TERV
 • Bandérium
 • Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
 • Csongrád
 • Erdély
 • Hajdú Bihar
 • Jász-Nagykun Szolnok
 • Pest
VITÉZEK
 • Akikre büszkék vagyunk
 • Hadak útjára léptek
 • Híres vitézek
 • Vitézek névsora 1921-1945
SEGÍTSÜK EGYMÁST
EGYÉB
 • Ajándéktárgyak
 • Levelek
 • Média
 • Versek, nóták
 • Vitézek Lapja
 • Vitézi Híradó, Hírmondó
HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK
 • 2015
 • 2016
 • 2017
KAPCSOLAT


 TÁBORILELKÉSZ HÍREI

 ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. augusztus  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL


A húsvéti szarvasfiú  

Az erdővel ölelt kicsi nógrádi faluban élt családjával János az erdészet traktorosa. A csípős böjti szélben már nagyon várták a tavaszt. Meg is jegyezte Rozi a feleség-, Hiába várjuk a tavaszt, mint a vénlány szomszéd Mári a jövendőbelit-. Keresztúti áhítatosságra készülődött Rozi asszony, a gyerekeket, Sárit és a kis Janit intő szóval nógatta tanulásra. A sparhelten lévő kihűlni készülő lebbencslevest közelebb húzta a tűzhöz. János a házigazda szerette, ha meleg étellel várják. Az udvar felől a kutyák Gubacs és Pajti csaholása jelezte megjött Apa. Belépve az ajtón fáradt szemében huncut fény ült. Viharvert kabátja öbléből egy ijedt tekintetű didergő kis szarvasfiúcska bámult ki.

Féltve letette a földre, és körbe nézett. Sárika és Jánoska kitörő örömmel fogadta a kis jövevényt. Sárika simogatni kezdte, öccse Jánoska tátott szájjal figyelte. Rozi lebbencset mert hites ura kedvenc tányérjába. Fejcsóválva megjegyezte- Húsvétra nyulat, szoktak ajándékozni nem egy ilyen kis hitvány akármit. Mormogva bekötötte a kendőjét, és elindult a templomba. Hazafele az áhítatosságról azon tűnődött mi lesz a kis árvával.  Saját földjük csak a ház körül van, krumplinak, veteménynek épp, hogy elég. János tarisznyába a gazdaságból ugyan annyit el-el csen ami a házkörüli apró jószágnak épp, hogy elég. Hízó nevelésére már régen nem futja.

Az öreg szülék halála után örököltek két kecskét, Hajnalkát és Bözsit. Velük volt a legkevesebb baj, és tejük besegít a háztartásba. Hazaérve megfogadta, hogy visszavesz haragjából, hisz milyen dolog lenne a Megváltó szenvedéseinek liturgiája után zsörtölődni. Belépve az ajtón békesség fogadta. A kicsi szarvasfiú a nemrég kiselejtezett paplanon hevert a sparhelt mellett. Janika figyelmeztette édesanyját, új kedvencüknek becsületes neve van. Bélának nevezték el. Hasonlóságot véltek felfedezni Béla a falugondnok fizimiskája és az állatka között. A férj és a gyermekek álomra hajtották fejüket. Rozi asszony előkotort a sublót aljából egy fakult cumisüveget. Meglaggyintott kecsketejet töltött bele, majd leült a sámlira Béla mellé. Fejét megsimogatta majd óvatosan etetni kezdte. Távolba nézett, először dúdolni, majd halkan énekelni kezdett. Béla kilefetyelte a tejet, majd laposakat pislogva lábára hajtva a fejét elaludt.

Másnap korán kelt a család, pedig szombaton tovább szoktak „nyújtózkodni”. Édesapa és a gyerekek kivonultak a kertbe. Az üres fás kamra köré kerítést építettek. Mire a templom harangja delet ütött már készen voltak. A volt fáskamra falán frissen pingálva Bála-lak díszelgett. Teltek, múltak az évek, Béla férfivá cseperedett. Ősszel mikor az erdő rozsdaszínbe öltözött, és maszatos köd telepedett az esti tájra megkezdődött a szarvasok násza. Előbb éjszaka később nappal is bőgéssel adtak hangot érzelmeiknek. Béla nem érti, de érzi valami nincs így rendben. Fejét az erdő felé fordítja, és idegesen kapar. A hosszú tél után ismét virágba borultak a fák. Ez a kikelet gyászt hoz a családnak. Jánost az erdőben méhek támadtak meg és a csípésekbe belehal. Az élet rendje szerint a gyerekek is kirepülnek a családi fészekből. Egyedül marad Rozi asszony. Naponta bemegy Bélához, annak nyakát átöleli homlokát vakargatva panaszkodik. Szeméből könnyek gördülnek. Régi képek jönnek elő Rozi képzeletéből, mikor még együtt volt a család. Béla mintha értené a gondot- bánatot vigasztalva nyalja meg az asszony kezét.

A szomszéd Mári gyakran átszól a kerítésen: - Rozikám a Bélának a bográcsban lenne a helye. Ne etesd hisz neked is alig van mit enned. – A szegénység tényleg nagy, a gyerekek ugyan valamit segítenek, de nekik sem nagyon van miből. János volt erdészbarátja Zoli egy este meglátogatja Rozit.

Meglátva a sovány, de jó állású szarvasbikát ajánlatot tesz. Egy Dunántúli erdészbarátja szarvasbikákat keres vérfrissítésre. Rozi asszony napokig nem tud aludni. Simogatás közben kerüli Béla tekintetét. De mivel a nincs nagy úr, egymás tenyerébe csapnak Zolival. Egy reggel teherautó érkezik. A raktere tele tűzifával.  A fogdmegek gyorsan lerakják a tűzifát, még fel is stócolják a megállapodás szerint. Ezután felcsalják a Bélát a platóra. A naplemente már új helyén köszönti Bélát. Sehogy sem akar lejönni a teherautóról. Nagy nehezen letessékelik, de ő rögtön vissza akar szállni. A teherautó gyorsan elporzik. Béla egyedül marad. Legelészik egy kicsit, a tekintete körbejár, várja mikor viszik haza. Telnek a hetek, de ő nem tágít a helyről ahol kirakták. Szeme a közeli műúton. Hamar a környék gyerekeinek, és kirándulóinak kedvencévé válik.  Simogatják, etetgetik a kerítésen keresztül. Az erdő állatai sehogy sem akarják befogadni, különcnek tartják. A területi vadász belátja itt vérfrissítés szóba sem jöhet. Nincs esély, hogy Béla szerelembe essen. Tudni véli a megoldást, és ez az őszi nagy vadászat. Ekkor majd jönnek a vaksi dollár és euró –papák. Bélát könnyű lesz meglőni, mert hisz az emberekben. Valószínű, hogy a bőséges borravaló sem marad el. Leszállt az éjszaka a hegyvidéki tájra, nyugat felől felhők tornyosultak.

Az erősödő szélben szitálni kezdett az eső. Bélának jól esett a nappali hőség után a frissítő felfrissülés. Felemelte a fejét, mert lépéseket hallott. Feltápászkodott és elindult az emberi alakok felé. Fejét simogatásra tolta majd megnyalta a feléje nyúló kezet.  Az alak az övéhez nyúlt, majd kezében hegyes tőr villant. A reggeli nap sugara a rét szélén szétdobált csontokat és bőrcafatokat talált. Fent ölyvek sipítoztak.

v.Ország György


 
© 1992-2013. Vitézi Rend