A becsület napjára  

Hajnalban a lőporfüstös nyirkos téli ködben

A vérmezőt károgó varjúsereg zengi önfeledten
S e varjúdalban a felhők vállára könyököl az ördög
A hősök pusztulását, vergődését látva kéjesen röhög
Fent a várban a vértől-, könnytől ázott kövön
A sátáni horda házról- házra járva halállal köszön
Ölik, rabolják, csonkítják a vérző hősöket
Lángszóróval, benzint gyújtva róják a köröket
A Bécsi kapu felől patakokban dől a vér
Ring, mint vitorlás a tengeren egy tábori levél
Ki adta fel- e levelet? Ki nevelte szenté hősünket?
Elhagyott hitvesi ágy, itt hagyott szülőt, harangszót,gyermeket
Negyvenezer hű katona lelke menetel az ég felé
A díszőrséget angyalok adták sorban állva az út mellé
Testüket hátra hagyták, de becsületüket sosem
Példaképpé válva utódaiknak és nekem
v. Ország György
2010.01.30
A budavári kitörésre emlékezve